Amikor a kilencvenes évek elején alakuló dán kapcsolatokról meséltem, utaltam rá, hogy a nyugati országok mennyire támogatták az oroszoktól szabaduló Magyarországot, tanácsaikkal, tapasztalataik átadásával akarták segíteni, a kapitalizmus kebelébe visszaigyekvő botladozásainkat.
A Regiszter Bt. (vagyis én) a dánok mellett, a svájci és az angol kapcsolatok alakításából vette ki részét jelentősebben. Az 1991-től 1998-ig működő Svájci-Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (SMVA) Kecskeméti Képzési Központjaként tevékenykedtünk, és részt vettünk a Bács-Kiskun megyei Angol-Magyar Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány inkubátorháza kialakításában is. Ma már könyvtárnyi irodalma van ezeknek a történéseknek, de akkoriban még igencsak kapkodtuk a fejünket, hogy követni tudjuk a ránk zúduló, egymástól igencsak eltérő megoldásokat. A dánok -- ahogyan arról legutóbb írtam – a megyei fejlesztési alapítvánnyal összefogva, a koncepciók, alapvetések kidolgozását tartották fontosnak és segítették anyagilag is. A svájciak a kezdő vállalkozók képzését tartották a legfontosabbnak, de úgy, hogy annak módját, formáját, magyar szakemberek dolgozzák ki, ők csak a saját tapasztalatukat adták át és némi anyagi fedezetet biztosítottak. Az angolok, a náluk megvalósított konkrét, vállalkozásokat segítő, megoldás átvételét javasolták, egy inkubátorház létrehozását segítették.
Az SMVA 1991-98 években tevékenykedett Magyarországon, kilencvennyolcban a svájciak úgy ítélték meg -- lehet, hogy egy kicsit elkapkodva --, hogy mi már sínen vagyunk és elmentek Ukrajnába. Tevékenységüket a képen látható négyszáz oldalas, svájci precizitással összeállított kötetben mutatták be.
Őszintén szólva, én is csak ezt a vaskos kiadványt forgatva értettem meg, hogy mi volt a tartalma annak a kikötésüknek, hogy ők csak a keretet adják, azt tartalommal azok töltsék meg, akik ismerik az igényeket és rendelkeznek a szükséges ismeretekkel. A tizenöt vidéki oktatási központ – köztük a Regiszter is – „szabad kezet” kapott az oktatás és a tanácsadás alanyainak és formáinak megválasztásához.
Ezt úgy tudom érzékeltetni, hogy a központok jelentéseiből kiemelek néhány támogatott vállalkozást, ezek többek között: kávéház, virágkertészet, gazdabolt, méhészet, nyomda, játéktervező, cipőkészítő, fémforgácsoló, pszichoterapetua, baromfitenyésztés, falusi turizmus, óra-ékszer, játszóház stb., stb., stb. Hát ebben a formában tényleg nem volt tere a sematizmusnak.
A vállalkozóképzést, a Regiszter szervezésében, a Megyei TIT bevonásával közösen végeztük, az üzletviteli tanácsadás az én feladatom volt. A tanfolyamot végzett sikeres vállalkozókból – hozzájárulásukkal -- többen bekerültek a zöld könyvbe (itt csak egy példát mutatok)
Az SMVA tanácsadó programba részvevő vállalkozók közül Szabó János gazdálkodó, Szőrösné Drabant Gabriella virágtermesztő és ifj, bujdosó Gyula vállalkozó képviseli a zöld könyvben a mieinket. Szabó János uram mindig közel állt hozzám, példáját fontosnak tartottam és munkálkodását figyelemmel kísértem. Már régen találkoztunk, ezért a napokban felkerestem és a látottakat, úgy éreztem, hogy másokkal is meg kell ismertetnem, ezért a jövő héten egy önálló bejegyzésben számolok be tapasztalataimról.
Egyedül az orvos-vállalkozók képzéséhez adtak szoros központi direktívákat. A központosított orvos vállalkozói tanfolyamból, a képen látható felhívás alapján, nekünk csak egy jött össze.
Az SMVA gyakorlatához tartozott, hogy rendszeresen szemináriumot tartottak a vidéki központok részvételével. Az V. szemináriumot mi szerveztük Kecskeméten az akkor épp fénykorát élő, mára bezárt Szauna Hotelben. A részvevőkről tudok egy képet mutatni.
A svájci kollégáknak meg akartam mutatni a sokat emelgetett magyar pusztát, ezért a bugaci csárda mellett található vendégtanyák egyikén helyeztem el őket. Este az egész társaság a csárdában vacsorázott, cigányzenét hallgatott. A többség visszatért a szállodába, a vezérkart meg átkísértük a tanyára. Óriási szerencsénk volt, éppen telihold volt és fényesen megvilágította a pusztára leszállt „térdigérő” ködöt. A svájciak, meg a pestiek is, rátámaszkodtak a tanyaudvart a pusztától elválasztó léckerítésre és csak álltak, bámulták a csodát. Kollegáim már nagyon unták, mentek volna haza. Megintettem őket, ha egy hegyi menedékház udvarából bámulnátok a holdvilágos, havas Mont Blanc-t, ti sem tudnátok ott hagyni. Erről sajnos nincs képem, amit nagyon sajnálok.
Az Bács-Kiskun megyei Angol-Magyar Kisvállalkozásfejlesztési Alapítvány keretében az angolok a náluk bevált gyakorlat átvételét, azaz egy inkubátorház létrehozását javasolták és támogatták anyagilag is. Ma már több tucat inkubátorház van az országban, és az elméletét is sokirányúan kidolgozták, de akkor még fogalmunk sem volt, hogy mi fán terem ez az izé. Szerencsére ezt is elmondták. A II. világháborúban az USA-ban és Angliában is, óriási erővel fejlesztették a vas és acélipar haditermelését. A háború végével a kapacitás jelentős része feleslegessé vált, nem volt piaca. A katonaságból leszereltek is munkát kerestek, de nem nagyon találtak, és létrejött a kényszervállalkozók tömege. Az amerikai ötletet alkalmazták az angolok is, miszerint az elhagyott gyári épületekben, üzletekben inkubátorházakat alakítottak ki, amik nemcsak férőhelyet biztosítottak a kezdő vállalkozóknak, hanem segítették öket a sikeres vállalkozás feltételei megteremtésében is. Ha jól emlékszem Manchester példáján mutatták be, hogy miről is van szó.
Ennek a feltételei nálunk is adottak voltak, itt voltak a szovjetek irgalmatlanul lepusztított, elhagyatott laktanyái, az ipar és a nagyüzemi mezőgazdaság széthullásával nálunk is ismert fogalom lett a kényszervállalkozó. Elkészült az inkubátorház, már csak a környezet rendbe hozása volt hátra, készültünk az avatásra, amire vártuk a díszvendéget, személyesen Károly herceget. Minden simán ment, azt leszámítva, hogy a kész épület udvara takarítása közben találtak egy méretes robbanó szerkezetet és hát kitört a pánik, jön a herceg, mi lesz most. Megoldották az illetékesek, eltakarították a bombát, mi meg lapítottunk nem szóltunk senkinek, nehogy baj legyen. A Regiszter oktatások szervezésével, a pályaalkalmasság vizsgálatával és karrier tanácsadással vett részt az inkubátorház életében.
Az inkubátorház történetének voltak dicsőséges időszakai is, amikor majdnem száz fiatal vállalkozó tevékenykedett a házban, de mostanában valahogy nem nagyon megy a dolog, alig egyharmados a kihasználtság és ez még a rezsiköltségeket sem fedezi. De lesz megoldás, ha nem is a vállalkozóknak. Az interneten olvasom, hogy a Kormány november 8-i ülésén úgy határozott, hogy a Kecskemétre költöző Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztési államtitkársága nem ideiglenesen, hanem véglegesen az inkubátorházba települ. Az képen látható inkubátorház éppen elképzelhető tartósan is, egy országos főhivatal székhelyének, de én változatlanul azt mondom, hogy az igazán méltó hely számára, a kertészeti főiskola üresen álló kollégiumából lenne kialakítható -- nem is nagyon drágán,
