HTML

Egy 8 danos nyugger ...

A gyerekeim és az unokáim az mondják, hogy minden történetemet hallották már sokszor. Nincs más hátra, új hallgatóságot (pontosabban olvasókat) kell keresnem így 80 fölött. :-) Dr. Király László

Friss topikok

  • Dr. Király László: A FACEBOOK A MAI NAPRA EZT A BLOGBEJEGYZÉSEMET IDÉZTE FEL, AMI BIZONYÍTHATJA, HOGY FIATALNAK LENNI... (2016.10.31. 09:21) Jegyeskedés
  • Dimmerkobold: Nem volt rossz. Pár forró intim részletre kíváncsi lettem volna a szerelemmel kapcsolatban! :)) (2016.10.17. 19:45) Megérkezés Kecskemétre
  • dr Király László: - (2016.08.28. 21:36) Kutatási célok, vagy csak álmok
  • Zsumami: Kedves Király László! Hát ilyen az én formám, kések és lekések... ezúttal az új bejegyzésekről, ha... (2016.05.01. 12:10) Megint Május 1.
  • Major Zsuzsa: Kedves Király László, ha Ön Dávod pustán volt katona, akkor bizonyára járt Böhönyén, a vasútállom... (2015.08.05. 12:06) Szép élet a katona élet - főleg, ha rövid!

Éppen egy évvel ezelőtt, amikor „A turistáskodás kezdetei és a határtalan határ frász” című bejegyzésemben a családdal közös külföldi utazásainkról meséltem, utaltam rá, hogy az általam  talán legnagyobb  érdeklődéssel várt és csak négy évtizeddel később realizált utamról, a szentföldi kirándulásról még szólok.

A katolikus elemi népiskolában és otthon a nagymamától hallott sok-sok bibliás történet életre szólóan fontos helyet foglalt el fantáziámban. Nem a vallási keretekben szigorúan meghatározott módon, hanem valahogy úgy, ahogy az az egész európai kultúrkör alapját képezi. A templomok, a múzeumok, a kastélyok szobrai, freskói többségében bibliai történeteket dolgoztak fel, ilyenek borítják a falakat és a mennyezeteket. Ez a hatás esetemben máig tart, a kézi könyvtáram fontos darabja jelenleg is a biblia kötete. Profán célnak tűnhet, de még a mezőgazdaság állami támogatására vonatkozó tanulmányom alapozásához is használtam bibliai példákat. Szívesen mesélnék erről is, de most nem erről van szó.

150205_izrael01.jpgA rendszerváltás után, amikor az „átlag” polgárok előtt is megnyílt a szentföldi utazás lehetősége, útitársként beszervezve fiamat, a Piroska Tours iroda segítségével egy tíz napos Izraeli utazáson vettünk részt 1999 szeptemberében. 

Nem vallástanulmányi út volt ez, hanem egy jól szervezett, a mai valóságot is mutató turista körút. Szerencsénkre a helyi idegenvezetőnk, Tibor, egy néhány évvel korábban Erdélyből odaszármazott néprajzos kutató volt, aki az Izraeli Akadémia megbízásából a bibliai korok néprajzának a feltárását végezte. Tájékoztatásával megismertük a bibliai helyszínek, események máig tartó hatását és megéltük a permanens háborús helyzet, tőlünk már nagyon idegen, élményét. Három vallásnak is a legszentebb helye, de nincs béke az olajfák alatt.

Már az indulásnál megkaptuk az erre vonatkozó alaphangot. Jócskán előtte voltunk még a 2011. szeptemberi terrortámadásoknak, így a repülőtéri becsekkolás általában egyszerű dolog volt akkoriban. Nem úgy azonban egy izraeli utazásnál. Ferihegyen a csomagfeladást megelőzően mindenkinek oda kellett állnia a bőröndje mellé, és nyilatkoznia arról, hogy személyesen pakolta-e be az alsónadrágját meg a fogkeféjét a kofferbe. Igény esetén pedig saját kezűleg kellett kinyitni a táskát és megmutatni a tartalmát a még csak magyarul sem feltétlenül értő biztonsági személyzetnek.

150205_izrael02.jpgMegérkeztünk és elfoglaltuk szálláshelyünket, egy arab fogadóban, a Jeruzsálemtől délre, tíz kilométerre, már Ciszjordániában fekvő Betlehemben. Ahhoz azonban, hogy ide eljussunk, egy, a berlinihez hasonló fal ellenőrző pontján kellett átkelnünk. A fogadó mellett is állt, egy katonai ellenőrző torony – egy  a sok tucatból. Tibor javaslatára igyekeztünk is „jól viselkedni". 

Jeruzsálemben több napot töltöttünk. Bejártuk a három világvallás legszentebb helyeinek emlékeit, az óváros zajos, bazáros arab részét, a tiszta, kulturált zsidó, a hasonló keresztény és a kettő közötti képet mutató örmény negyedet. Végigjártuk a Via Dolorosat, lenéztünk a Sirató Falra, sőt le is fényképeztük, bár ezt nem nézték jó szemmel a gépkarabéllyal felszerelt őrző-védők. A  képen a fal felett látszik az arany kupolás Sziklamecset, azon a sziklán, amelyen a zsidók szerint Ábrahám feláldozni készült fiát, Izsákot, arabok szerint Mohamed  szent lován, Gábriel arkangyal kíséretében innen száll fel az égbe.

150205_izrael05.jpgFelmentünk az olajfák hegyére, megcsodáltuk azt az olajfa ligetet, amelynek fáiról, bonyolult számításokkal alátámasztva, azt állítják, hogy Krisztus kora óta itt állnak, persze többször megújulva.

A bibliai szent helyek, ahol jártunk nem mindig érintettek meg, mert már sokszor nagyon a kor igényeit kielégítő, nagyon turistás tálalásban vezetik elő a látnivalókat. A hegyi beszéd helyszíne, ahol egy csodálatos templom is van, és látható az a kő is ahol Jézus állt, izgalmas környezet. Tibor elmondása szerint, néhány évvel utunk előtt lefolytattak egy kísérletet és megállapították, hogy a hegyek és a víztükör elhelyezkedése olyan akusztikai helyzetet biztosít, hogy a jelzett kőről beszélőt nagy távolságról is tisztán lehet hallani. A hegy lábánál megláttam egy   megművelt zöldellő területet, amit kukorica táblának néztem, de persze nem az volt, mert az itt nem terem, hanem banánültetvény, amelyen a nemesített növények  nem sokkal haladták meg egy ember magasságát és méretes kötegekben termették a gyümölcsöt. 

150205_izrael04.jpgA kafarnaumi zsinagóga romjai között állva, a szép kerti környezetben, felidéződött bennem a megtért római katonáról szóló  történet, és nagyon el tudtam képzelni, hogy a kellő áhítat megtérésre késztette a századost. Viszont a Jordán folyó partján, ahol Keresztelő Szent János megkeresztelte Jézust, már nem egészen „működött” a hangulat.  Gazdag választékú bazár és keresztelés, mint turista látványosság. Némi dollárok lefizetése után a turista kapott egy fehér lepedőt, és az óránként kezdődő „szertartások” egyikén, sokadmagával bevonult a folyó derékig érő vizébe és az ügyeletes munkatárs keresztelt. Nem is kicsit volt kiábrándító. 

150205_izrael06.jpgA Genezáreti tavon is hajókáztunk, mégpedig a helyi kibuc melléküzemága szervezésében. Mi tagadás ez is meglehetősen gagyi volt, de a lemenő naptól megvilágított  tavat nézve megjött az áhítat is. 

150205_izrael07.jpgJártunk Jerikóban, a föld legrégebben lakott városában, Kumránban, ahol az esszénusok által írt ősi tekercsek előkerültek, bejártuk a Maszada erődítmény romjait.

150205_izrael08.jpgKi nem hagyva a lehetőséget, mindketten megfürödtünk a Holt tengerben. 

150205_izrael09.jpgProgramon kívül, Tíbor elvitt bennünket a Golan fennsíkra is, amit azért nem írnak le programban, mert a nemzetközi helyzettől függően nem mindig látogatható, meg azért sem, mert a betonútról lelépni nem tanácsos, mert minden négyzetméter alá van aknázva. Itt nem az áhítat, hanem a frász kerülgetett és itt lehetett megérezni, hogy  milyen is az a közel keleti helyzet – betoncsík az aknamezőn.

De nem ez volt az utolsó útiélményünk, hanem az, hogy meglátogattunk egy oázist a sivatagban, ahol megértettem, mit is jelentett olvasmányaim sivatagjáróinak, ha a homoktenger után beértek egy oázisba. 

150205_izrael10.jpgJó érzés volt meglátni ifjúkorom vágyainak színhelyét, de ismételten  bebizonyosodott  az is, hogy az emlékképek és a valóság egybeesése nem mindig zavartalan. És akkor még finom vagyok.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://8danosnyugger.blog.hu/api/trackback/id/tr397137033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása