HTML

Egy 8 danos nyugger ...

A gyerekeim és az unokáim az mondják, hogy minden történetemet hallották már sokszor. Nincs más hátra, új hallgatóságot (pontosabban olvasókat) kell keresnem így 80 fölött. :-) Dr. Király László

Friss topikok

  • Dr. Király László: A FACEBOOK A MAI NAPRA EZT A BLOGBEJEGYZÉSEMET IDÉZTE FEL, AMI BIZONYÍTHATJA, HOGY FIATALNAK LENNI... (2016.10.31. 09:21) Jegyeskedés
  • Dimmerkobold: Nem volt rossz. Pár forró intim részletre kíváncsi lettem volna a szerelemmel kapcsolatban! :)) (2016.10.17. 19:45) Megérkezés Kecskemétre
  • dr Király László: - (2016.08.28. 21:36) Kutatási célok, vagy csak álmok
  • Zsumami: Kedves Király László! Hát ilyen az én formám, kések és lekések... ezúttal az új bejegyzésekről, ha... (2016.05.01. 12:10) Megint Május 1.
  • Major Zsuzsa: Kedves Király László, ha Ön Dávod pustán volt katona, akkor bizonyára járt Böhönyén, a vasútállom... (2015.08.05. 12:06) Szép élet a katona élet - főleg, ha rövid!

Legutóbb meséltem a nyolcvan éves „ünneplésem”-ről, családom és barátaim igazán jól eső megnyilatkozásairól és szóltam arról is, hogy ekkor kezdtek gyerekeim, unokáim kapacitálni, hogy az addig leginkább csak nekik szóló történeteimmel lépjek nyilvánosság elé, magyarul mellettük/helyettük keressek más hallgatóságot – is.

Fél évig tartó gyomrozás után, éppen most két éve megadtam magam és elindítottam a 8danos nyugger blogját. Nem volt könnyű az elhatározás, mert a rendszerváltásig nem kevés tanulmányt, szakcikket, meg ilyesmit írtam, amelyek a világ megváltozás után  okafogyottá  lettek, mire úgy döntöttem, hogy abbahagyom az egészet. Majdnem sikerült is, csak két esetben estem a fogadalomsértés bűnébe, az Erdei Ferencről és a Duna-Tisza csatornáról írt tanulmányommal.

Úgy gondoltam - és mint kiderült, jól gondoltam -, hogy a blogolás valami egészen más, itt adhatom saját magamat, és az eddigieknél szélesebb hallgatóságnak/olvasóknak mesélhetek  arról, hogy egy ember a tízmillióból hogyan élte meg a nyolc évtized alatt jelentkező történelmi sorsfordulókat. Szerencsére a  blogbejegyzések nem a történész szikéjével metszett korrajzok, ennél a műfajnál megengedett a szubjektivitás, azaz  arról mesélhettem, ami közel állt hozzám, azokat a szereplőket idézhettem fel, akik fontosak voltak nekem.

130404_Félévesen.jpgKét éve, március 28-án, csütörtökön élesítettem, az első, a  „Jövök ...” című és ezzel a képpel ékesített bejegyzésemet. Nem tagadom izgatottan vártam a közvélemény reakcióját, hogyan fogadnak egy ilyen, korunk gyakorlatát nem tiszteletben tartó bejegyzést, amiben sem egymás letolvajozása vagy „leköcsögözése” sem a mostanában oly népszerűvé vált,  g betűvel kezdődő négybetűs szócska nem szerepel. Jól fogadták, sokan még le is írták, nem éreztem, hogy csak udvariasságból tették és jól esett.

Annyit megtartottam a korábbi gyakorlatomból is, hogy valami laza rendszert azért felállítottam magamnak. Egyik, hogy többnyire követtem a történések naptári sorrendjét, a másik, hogy kötelezően vállaltam a minden csütörtökön történő jelentkezést. Ezt nevezhetjük akár határidő frásznak is, de lényeg, hogy ebben az esetben is  jól működött az eredendő lustaság leküzdésében.

A témákhoz tartozó képek megkeresését, az öreg filmek digitalizálását élvezettel csináltam, de a képek szerkesztésére „felkértem” fiamat, aki vállalta, és mint tapasztalhatták, jegyzett fotóművészhez illó módon végezte ezt a kényes feladatot.

Közben eltelt az idő. Ehhez, a száznegyedik  bejegyzéshez, már ez a kép passzol, ami szerintem még olyan meredek megállapítást is alapozhat, hogy ekkora a változás  egy embernél, de a világunkban sem kisebb, mint ezt minden pillanatban érezhetjük.   

150319_kalapos.jpgNem kertelek tovább, kimondom, ha nem is könnyen: befejezem. A nyolcvanas  ünneppel eljutottam a jelenig. Eljött az ideje, hogy abbahagyjam a múltbéli dolgok felidézését, lecsukjam a meseládám tetejét.  Nem tagadom, számomra nagy élmény volt felidézni azokat a dolgokat, amik ugyan velem estek meg, de valójában soha nem foglalkoztam velük, csak mint a szélhordta homokrétegek rakodtak le emlékezetemben.

Ez alatt a két év alatt megadatott, mintegy újra átélni, a csak számomra fontos eseményeket,  a gyerekkor, a felnőtté válás, a  tanulás, a család, a munka, a barátság, a szórakozás történéseit, azaz egyben látni az egész életemet. Meg még az a kérdés is felmerült bennem, hogy jó szívvel tudom e vállalni földi cselekedeteim eddigi éveit. Oda jutottam, hogy tudom, elfogadom a harmadik elemiben, Lencsés tisztelendő úrtól kapott szabad akarati ismereteket, miszerint „ha kapsz egy tányéron egy lekváros, meg egy zsíros kenyeret, azt eszed meg előbb, amelyiket akarod, ez a szabad akarat”. Elfogadtam, amit a sorstól kaptam és több kevesebb sikerrel jól választottam – legalább is szerintem.

Megköszönöm a sok elismerést, ha megérdemeltem, ha nem, jól estek.

A 8danos nyugger – nem megtagadva önmagát – nem hagyja abba egészen, csak ezután nem hátra néz, hanem előre és nem feltétlenül minden csütörtökön zavarja a reggeli áhítatot, hanem amikor rájön. Tehát a blogcím tovább él.

És remélem, hogy én is.

                                                                                                                

 

 

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://8danosnyugger.blog.hu/api/trackback/id/tr427280005

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ballagi György · www.ballagi.com 2015.03.19. 11:42:49

Kedves Laci bácsi! Végig nagy élvezettel olvastam írásaid. Sokat okultam belőlük nem csak a történelmi információk kapcsán, hanem mert azt is megmutattad, hogyan kell és lehet hozzá állni az élethez emberséggel, humorral. Köszönöm Neked! Légy kedves tovább folytatni a tanítást, mostantól a máról és a jövőről, ugyanígy, nekünk "fiataloknak". Mindehhez további jó egészséget kívánva szerettel ölellek, Gyuri

Balázs Nóra 2015.03.19. 14:00:30

Sajnálom, hogy a múltbéli kalandoknak vége, de várom a jövőbe nézős postokat is!

Verner 2015.03.19. 14:38:17

Laci bátyám, köszönjük szépen az eddigieket! De azért ha eszedbe jutna még valami érdekes vagy aktuális, akkor azt megjelentethetnéd, ha nem is heti rendszerességgel.

Dr. Király László 2015.03.20. 12:18:00

@Ballagi Gyuri: Köszönöm. Jutalmul egy tanmese: Az ifjú férj a nászéjszaka után bűszkén mondja ifjú nejének, ez van drágám, ezt tudom nyújtani. A nej válasza: jaj de jó, ha nyújtani tudod nem lesz semmi baj. Ennyi...

Dr. Király László 2015.03.20. 12:19:13

@Balázs Nóra: Ez a fajta sajnálat jól esik. Köszönöm!

Dr. Király László 2015.03.20. 12:21:05

@Verner: Köszönöm a biztatást, ha eszembe jut valami nem fogom visszatartani...

Soós Attila 2015.03.27. 11:09:07

Kár, hogy "vége" az izgalmas történeteknek, de azért titokban bizakodom, hogy a jövőt illetően is találsz olyan olvasóid számára érdekes postokat, melyet megosztasz velünk. Köszönjük!