HTML

Egy 8 danos nyugger ...

A gyerekeim és az unokáim az mondják, hogy minden történetemet hallották már sokszor. Nincs más hátra, új hallgatóságot (pontosabban olvasókat) kell keresnem így 80 fölött. :-) Dr. Király László

Friss topikok

  • Dr. Király László: A FACEBOOK A MAI NAPRA EZT A BLOGBEJEGYZÉSEMET IDÉZTE FEL, AMI BIZONYÍTHATJA, HOGY FIATALNAK LENNI... (2016.10.31. 09:21) Jegyeskedés
  • Dimmerkobold: Nem volt rossz. Pár forró intim részletre kíváncsi lettem volna a szerelemmel kapcsolatban! :)) (2016.10.17. 19:45) Megérkezés Kecskemétre
  • dr Király László: - (2016.08.28. 21:36) Kutatási célok, vagy csak álmok
  • Zsumami: Kedves Király László! Hát ilyen az én formám, kések és lekések... ezúttal az új bejegyzésekről, ha... (2016.05.01. 12:10) Megint Május 1.
  • Major Zsuzsa: Kedves Király László, ha Ön Dávod pustán volt katona, akkor bizonyára járt Böhönyén, a vasútállom... (2015.08.05. 12:06) Szép élet a katona élet - főleg, ha rövid!

Bő egy hónapja befejeztem a minden csütörtöki jelentkezést és ezt meg is írtam, meg azt is, hogy azért, ha valami eszembe jut, azt nem tartom vissza. Máris van két okom, hogy folytassam a blogolást.

Az egyik (és a fontosabb) az, hogy  meg kell köszönnöm azt a sok kedves, mi tagadás nekem nagyon jól eső reakciót, amivel a bejelentést fogadták. Úgy éreztem, hogy nem a blogpatak elapasztását  üdvözölték, hanem többnyire a tartalmára vonatkoztatták az elismerést. Köszönöm. 

150430_majusegy_01.jpgA másik ok: éppen egy éve elmélkedtem a munka és a munkások „civil” és egyházi májusi ünnepéről és szinte meghatott, hogy mekkora érdeklődés és elismerés fogadta ezt a korunkban már nagyon nem nagyon divatos témát. Az összesen feltöltött százhat bejegyzésből ez volt a három legolvasottabb bejegyzés egyike, majd mások is megosztottak saját emlékeket felidéző képeket. Sőt, a napokban egy kedves olvasó, felidézve a bejegyzést, egy képet is kiemelt abból és azt ismételten a köz elé tárta.

A kellemes emlékezések mellett, időnként elhangzanak olyan pikírt megjegyzések is, hogy csak azért mentek az emberek májusi felvonulásra, mert köztelezték őket, a menet indulásakor névsorolvasás volt, és aki hiányzott azt jól elmarasztalták.

Ezen érdemes egy kicsit elgondolkodni, mi is volt ez. Az nem vitatható, hogy sok egyéb mellett, a megjelenés elvárására is volt „felsőbb” nyomás, magyarán szólva megmondták, hogy mi a jó a népnek és főleg, hogy mihez tartsa magát. Akkoriban a harrahos Aczél elvtárs, ma meg az aczélos Harrah elvtárs mondja meg hogy mi is a jó a népnek/nekünk, akár a felvonulni akarásról, akár a boltok egy részének vasárnapi zárva tartásáról, meg más ilyesmikről legyen is szó. Ez már csak így van, de abban nincs különbség, hogy az emberek mindig is megkeresik a nekik tetsző megoldást. Az én, meg sokunk életfilozófiája, amiről korábban már írtam itt is aktuális: az élet egy nagy fűrészpor torta, amiben vannak mazsolák is és az okos ember mindig ezeket keresi, a hülye meg egész életében fűrészport zabál. Tehát nem azzal foglalkoztunk, hogy ki mit mondott, de ha már ott voltunk együtt, igyekeztünk jól érezni magunkat és szerintem, legalább a kétharmados többségnek ez sikerült is. Meg egyébként is, a történelem gyakorlata szerint a korabeli megmondók eltűntek a süllyesztőben, mi, a „nép”, meg itt vagyunk. És abban biztosak lehetünk, hogy az így lesz a jövőben is. A megmondók jönnek, mennek, mi meg biztosan maradunk és több-kevesebb sikerrel éljük világunkat.

A blogpatak  írása mellett digitalizáltam a kora ifjúságomban, a májusi felvonulásokról készített fényképeket is, néhányat csatoltam  a tavalyi bejegyzésemhez, de maradt még bőven a fiókban is. Úgy gondoltam, hogy alapot adva egy kis nosztalgiázásra, felrakok néhányat a hatvanas évek májusi felvételeiből, hátha felismeri valaki magát.

Kisiskolások:

150430_majusegy_02.jpgBéketériek

150430_majusegy_03.jpgJókaisok

150430_majusegy_04.jpgZeneisek

150430_majusegy_05.jpgHunyadisok

Nagyobbacskák, közép- és felsőfokúak

150430_majusegy_06.jpgKatona

150430_majusegy_07.jpgMezőgazdasági technikum

150430_majusegy_08.jpgKözgáz

150430_majusegy_09.jpgÓvónőképző

Néhányan a munkahelyekről:

150430_majusegy_11.jpgVárosi Tanács

150430_majusegy_12.jpgNemzeti Bank

150430_majusegy_13.jpgKonzervgyár

150430_majusegy_14.jpgBaromfifeldolgozó

150430_majusegy_15.jpgÉpítők

Néhány vidámságot árasztó jelenet:

150430_majusegy_16.jpgMotorosok

150430_majusegy_17.jpgLovasok

150430_majusegy_18.jpgÚttörők

 Ennyi fért bele, remélem, hogy sikerült segítenem az emlékek felidézésébe.

 

 

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://8danosnyugger.blog.hu/api/trackback/id/tr437413842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Warlimont 2015.11.20. 12:35:42

Regi törzsolvasokent vissza-visszajarva csendben sokaig remenykedtem, hogy a blog folytatodik, de igy fel ev csönd utan csak ugy latszik, ennek valoban vege lett. A magam reszeröl köszönöm a 8danos szerzötöl kapott vidam perceket, mert nagyon jo stilusban, jo humorral, akar önironiaval irt le erdekes dolgokat, mint amikor anno nagyapam meselt nekem a "regi idökröl", öt is nagyon szerettem hallgatni.
Es ha megis a folytatas mellett szanna el magat, millio dologrol lehetne irni, ami nem vele, hanem KÖRULÖTTE zajlott, es ahogy annak idejen elesben megelte azokat az esemenyeket, mint atlagember. Mittudomen, milyen volt a Vietnami haboru megitelese az akkori sajtoban, es munkahelyi beszelgetesekkor, mennyire kellett tartani egymas feljelentesetöl a ma nyugodtnak gondolt 70-es evekben, milyen volt az elsö autoja, stb, stb..... Egy izgalmas es fordulatos idöszakban gyult össze az a 8 dan, olyan sosincs, hogy nincs mondanivalo. :) Am ha megsincs, akkor hosszu eletet, es jo egeszseget kivanok a Szerzönek!

Zoltan

Zsumami 2016.05.01. 12:10:34

Kedves Király László! Hát ilyen az én formám, kések és lekések... ezúttal az új bejegyzésekről, ha jól értem. Ma találtam rá erre a remek blogra, a képek is kincset érnek, a szöveg is szívmelengető. Nagyon sajnálnám, ha valóban nem lenne folytatása. Ezeknek az éveknek nagyrészét megéltem én is, de a hétköznapok koptatják az emlékeket. Annyira jó érzés kicsit visszanézni, más szemüvegén keresztül.
Mindenesetre köszönöm, hogy most hosszú időre - jól beosztva - olvasnivalót ad az előző évek bejegyzéseinek kincsesbányája. Köszönöm.