HTML

Egy 8 danos nyugger ...

A gyerekeim és az unokáim az mondják, hogy minden történetemet hallották már sokszor. Nincs más hátra, új hallgatóságot (pontosabban olvasókat) kell keresnem így 80 fölött. :-) Dr. Király László

Friss topikok

  • Dr. Király László: A FACEBOOK A MAI NAPRA EZT A BLOGBEJEGYZÉSEMET IDÉZTE FEL, AMI BIZONYÍTHATJA, HOGY FIATALNAK LENNI... (2016.10.31. 09:21) Jegyeskedés
  • Dimmerkobold: Nem volt rossz. Pár forró intim részletre kíváncsi lettem volna a szerelemmel kapcsolatban! :)) (2016.10.17. 19:45) Megérkezés Kecskemétre
  • dr Király László: - (2016.08.28. 21:36) Kutatási célok, vagy csak álmok
  • Zsumami: Kedves Király László! Hát ilyen az én formám, kések és lekések... ezúttal az új bejegyzésekről, ha... (2016.05.01. 12:10) Megint Május 1.
  • Major Zsuzsa: Kedves Király László, ha Ön Dávod pustán volt katona, akkor bizonyára járt Böhönyén, a vasútállom... (2015.08.05. 12:06) Szép élet a katona élet - főleg, ha rövid!

Amikor kapcsolatba kerültem a cserkészettel, az már messze nem az 1938-as Gödöllői Világtalálkozó (Jamboree) szellemében működött. Megpróbálták militarizálni, leventésíteni, jellemző, hogy még a hagyományos kalapot is lecserélték – gondolom azért, mert hasonlított a gonosz angolok kalapjára – a katonák magyaros fejfedőjére hasonlító tábori sapkára.

A cserkészvezetők – már akik nem voltak a fronton – sem nagyon erőltették a dolgot. Ezzel együtt a 866-os Botond Cserkészcsapat Sirály Örsének oszlopos tagjaként belekóstoltam a cserkész életbe, mégpedig vízi cserkészként, bár ezt Cegléden, ahol legfeljebb a Gerje patakban volt néha egy kis folyóvíz, nem volt igazán könnyű gyakorolni.

A csapatnak a vezsenyi Tisza parton volt egy csónakháza, ahol azért megvolt a vízeskedés igazi feltétele is.

A háborús helyzet és a rendkívüli körülmények egyébként sem tették lehetővé a cserkészélet eredeti formában történő gyakorlását. A cserkész próbákban (több mint harminc alap és ötven külön próba) sem jutottam messzire. A tizenegy féle csomó megkötéséből is csak a rendes csomó és a kofa csomó különbségére emlékszem.

Cserkészcsomók.jpg

(Forrás: Bakay Kornél - Ragyogj cserkészliliom! Metrum, Budapest, 1989. 81.oldal)

Egyedül a szakács próbám volt valamennyire sikeres. Hogy miért? Elmondom. Anyánk a kiskonyha ajtó betört üvegének darabjait olyan szerencsétlenül távolította el, hogy súlyos kézsérüléssel korházba került. Mi hárman, férfiak magunkra maradtunk. Apám egyik nap szólt, hogy fiam főzzél már valamilyen ebédet. A cserkész ahol tud, segít, gondoltam és kreáltam egy finom krumplilevest, amire apám azt mondta, hogy „jó, csak egy kicsit sós”. Pedig nem volt teljesen igaza, mert másnapra csak a zöldségeken látszott némi só kikristályosodás, a krumplin nem.

Azért később volt jobb is.

A cserkészéletemből két maradandó élményt osztanék meg a nyájas olvasóval. Egészen biztos vagyok ilyenekben a lemenőknek nem volt részük.

1946 júniusában - akkor már mint a Sirály őrs vezetőjét - a csapat elküldött Szolnokra, vízi őrsvezető táborba. Induláskor apám vonatjegyre és egyéb költségekre adott 4000000000000000000000000000000000000 pengőt.

Egymilliárg bilpengő.jpg

(Forrás: repigon - Szubjektív pénztörténet
 http://repigon.nolblog.hu/archives/2013/03/06/Szubjektiv_penztortenet/ )
 

A tíz napos tábor jól sikerült, megtanultam a "B" típusú örsi csónakba való beszállás, berakodás szabályait, valamint elsajátítottam az enyhén gályarab stílusú evezés gyakorlatát.

Eddig nem is volt baj, csak amikor hazaindulván kimentünk a vasútállomásra kiderült, hogy a megmaradt pénzünk annyira sem elég, hogy felüljünk az álló vonatra.

Hát hazamentünk gyalog. Mit nekünk az a harminc kilométer. A cipőnk viszont nem így gondolta és Abonynál felmondta a szolgálatot. Sebaj mezítláb caplattunk hazáig a betonon és egy hét múlva már rá is tudtam a talpamra állni.

A vízi táborral megszereztük azt a jogot, hogy részt vegyünk a vezsenyi vízi táborozáson, ahol a csónakházban mindössze néhány törött evező maradt, minden mást „kölcsönvettek” a Tiszán átkelő katonák. Így aztán a vízi járműveket egy kölcsönkapott öreg halászladik képviselte.

A táborban  jól kamatoztattam a sikeres cserkész szakács próbával is megerősített főző tudományomat, ugyanis én voltam az egyik szakács. Mindenki túlélte.

Hazautazásunk a legendás Cegléd-Vezsenyi kisvasúton történt, ami nyolc kilométeres gyaloglással volt elérhető a tábortól. A parancsnok kiadta, hogy a szakácsok csináljatok valami „úti menázsit”.

A rendelkezésre álló kevés lisztből, a csapattársunk patikus apjától kapott nagy zacskó „zaharin” (édesítőszer) maradványaiból, valamint a helyben „vételezett” krumpliból és szilvából méretes szilvás gombócokat csináltunk Ezt két cserkész botra akasztott bográcsban hozta, és aki megéhezett „vételezett” egy gombócot, megette – és két napig nem volt éhes.

Hazaérkezésünkkor egyik csapattársunk udvarán pakoltunk le vonatból. A négy Bajzák fiú édesanyja meg akarta kóstolni, hogy mit ettek a gyerekei és majdnem sírógörcsöt kapott, amikor több próbálkozással sem tudta a villát, a mi nagyszerű úti gombócunkba beleszúrni.

Ennyi közöm volt a cserkészethez, az ekkoriban kezdődő úttörőséghez, meg semmi.

De mégis, szép volt ez is.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://8danosnyugger.blog.hu/api/trackback/id/tr365307030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Warlimont 2013.06.13. 14:25:37

Huh, Laci bacsi, ez veszelyes szöveg volt... :) Bar egy nagy sajat irodam van, meg bezart ajto, de szerintem a nevetesem kihallatszott a többiekhez... :) :)
Az egesz törtenet ugy jo ahogy van, ez a mondat kulön tetszett: "Apám egyik nap szólt, hogy fiam főzzél már valamilyen ebédet. A cserkész ahol tud, segít, gondoltam és kreáltam egy finom krumplilevest." Elkepzelem a szituaciot es meg most is nevetek rajta, ahogy idemasoltam. :)

gj2k 2013.06.18. 12:19:47

Laci bácsi, mint tábori szakács. :D
Áthatolhatatlan burkolatú szilvás gombóc. . . talán el kellett volna adni mozsár tölteléknek. :D

Dr. Király László 2013.07.08. 11:38:18

@Warlimont: Örülök, hogy megértő voltál és nem hánytorgattad föl, hogy ejnye-ejnye micsoda dolog ez, annyi sót felhasználni olyan nehéz háború utáni helyzetben. Egyébként kösz. kl.

Dr. Király László 2013.07.08. 11:45:31

@gj2k: Köszönöm az észrevételt, lehet, hogy vannak szebb, kisebb, vonalasabb, stb. gombócok, de egy éhes cserkésznek akkoriban még jó volt a foga és legfeljebb egy kifogása lett volna, hogy kevés...kl.