HTML

Egy 8 danos nyugger ...

A gyerekeim és az unokáim az mondják, hogy minden történetemet hallották már sokszor. Nincs más hátra, új hallgatóságot (pontosabban olvasókat) kell keresnem így 80 fölött. :-) Dr. Király László

Friss topikok

  • Dr. Király László: A FACEBOOK A MAI NAPRA EZT A BLOGBEJEGYZÉSEMET IDÉZTE FEL, AMI BIZONYÍTHATJA, HOGY FIATALNAK LENNI... (2016.10.31. 09:21) Jegyeskedés
  • Dimmerkobold: Nem volt rossz. Pár forró intim részletre kíváncsi lettem volna a szerelemmel kapcsolatban! :)) (2016.10.17. 19:45) Megérkezés Kecskemétre
  • dr Király László: - (2016.08.28. 21:36) Kutatási célok, vagy csak álmok
  • Zsumami: Kedves Király László! Hát ilyen az én formám, kések és lekések... ezúttal az új bejegyzésekről, ha... (2016.05.01. 12:10) Megint Május 1.
  • Major Zsuzsa: Kedves Király László, ha Ön Dávod pustán volt katona, akkor bizonyára járt Böhönyén, a vasútállom... (2015.08.05. 12:06) Szép élet a katona élet - főleg, ha rövid!

Nem igazán tudnám okát adni, hogy miért, de én a sportok királynőjének nevezett atlétikán belül  a kalapácsvetést választottam és gyakoroltam buzgón.

Ez nem volt igazán egyszerű, főleg eleinte,  mert a CVSE  atlétikai szakosztályában senki nem foglalkozott vele, csak ketten voltunk érdekeltek, a szertárban egy enyhén rozsdás szer és én. A pályán kívül egy betonfal előtt könyvből gyakoroltam és nemsokára már nem én repültem el, hanem a kalapács, amint azt a mellékelt kép is igazolja.

130621_Kalapácsvetés.jpgMivel a mienk vasutas sportkör volt, valamilyen vasutas bajnokságra beneveztek engem is, ahol a velem egyidős Csermák Józseffel versenyeztem, és bár még ő is nagyon az elején járt, a két induló közül ő lett az első, én meg az előkelő második. Azután ő olyan magasságokba jutott, (Helsinkiben olimpiai bajnok lett, és a világon elsőként dobta túl a 60 métert), ahova én már csak a korabeli filmhíradókban követhettem és csodálhattam.

Ezt a sportot gyakoroltam még akkor is, amikor Kecskeméten kezdtem dolgozni. Itt „versenyezhettem” a sportág másik csillagával, Mexikóváros olimpiai bajnokával, kétszeres világcsúcstartóval  Zsivótzky Gyulával, aki akkoriban a Kiskunfélegyházi Sportgimnázium másodikos(?) tanulója volt. A kisdiák akkor csak olyan másfél méterrel vert meg engem, de később az egész világot – többször is.

130621_Megyei bajnokság ezüstérem.jpgBár edzőim szerint a technikát jól elsajátítottam, de a 70 kilóm kevés volt a nagyobb dobásnál szükséges ellensúlyhoz. Ekkor, ahelyett, hogy összeszedtem volna a szükséges legalább 30 kilót, abba is hagytam az egészet és a kevésbé látványos dolgozó szakosztályba igazoltam át. De még egyszer fellázad a sportszellemem és 1971-ben, Farkas Feri barátom ösztönzésére elindultam a Bács-Kiskun megyei atlétikai bajnokság szenior csoportjában. Ö győzött, a két indulóból megint a második lettem, amit az alábbi ezüst plakett bizonyít.

Ekkor tényleg befejeztem és a továbbiakban a kalapácsot nem, legfeljebb a sulykot vetettem el olykor.

A sporthoz kötődik egy kapitális politikai élményem is. 1948 augusztus 20-án Rákosi Mátyás Kecskeméten tartott beszédet, amire mozgósítottak, vittek, hajtottak (a nem kívánt rész törlendő) mindenkit, aki élt és mozgott. Ceglédről különvonat indult, amiről természetesen nem maradhattak le a vasutas sportolók sem. Nagy volt a készülődés, az atléták is felvehették az alkalomra az UNRA csomagban kapott melegítőket. Kellett is – volt vagy harminc fok. Vittük a sportszereinket is, csak velem volt gond, mert a több mint hét kilós szert a maga majd 130 centis drótjával, mégsem húzathatták végig az úton. Ezért egy női gerelyt kaptam, hogy azért látsszon, milyen ganci legény élteti a főnököt. Mint a virágzó ifjúság képviselői, közvetlenül az emelvény mellett álltunk, és ha kellett vivátoztunk derekasan, én meg lelkesem emelgettem a gondjaimra bízott gerelyt. (Egy korabeli filmhiradó részleten, amelyet a filmhiradokonline.hu oldalon találtam, számos ember látszik, de magamat nem ismertem fel. Ettől függetlenül érdekes lehet felidézni a korabeli naggyűlések - akkor még nem lakossági fórumnak hívták - hangulatát.)

Akkor nem jutott eszembe ilyesmi, de most felmerült bennem, hogy mit szólna a mai biztonsági szolgálat, ha egy nagygyűlésen, 15-20 méterre a főnöktől egy ordítozó ifjú hadonászna egy dárdának látszó tárggyal.

Tempora mutantur -  avagy érthetőbben: változnak az idők…

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://8danosnyugger.blog.hu/api/trackback/id/tr925378119

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.