E blog történeteinek 8 danos főhőse, s egyben állandó szerzője jól megérdemelt őszi pihenőjét tölti Zalakaroson, ezért lépem be most helyette a magam bő 5 danjával - mondjuk úgy - szerkesztői minőségemben (és persze tisztelettudó gyermekként is, aki kisegíti agg atyját, ha kell).
Nem csak a szerző távolléte indokolja, hogy megálljunk egy kicsit. Szakaszhatárhoz érkezett a történet: a legutóbbi jeles elégségessel befejeződtek az ifjú Király iskolai tanulmányai, és ezzel véget ért a gondtalan fiatalság kora is. A következő részek már a munkába lépésről és a családalapításról szólnak majd, szóval csupa felnőttes dologról. Talán valami összegzésféle is elkelne ide, de hát egy 22 éves ifjú ember nem visszafelé, hanem előre nézeget inkább. (Hozzáteszem: ez a tulajdonsága azóta sem változott, egy héttel a 81. születésnapja előtt is inkább a jövőt tervezi, mintsem a múlton töpreng.)
Az összegzés azonban mégiscsak indokolt lehet egy másik szempontból.Valamivel több, mint fél év telt el a blog március 28-ai indulása óta. Született 28 bejegyzés, és a látogatók a szöveg mellett 50-nél több fényképet láthattak, köztük nagyon sok, a családi fotótárból származó képet. Az indulás óta 7832 lapletöltést regisztrált a számláló, azaz összesen ennyi bejegyzést olvasott el a közel négyezer olvasó. Persze tudjuk, hogy ez nem négyezer embert jelent, hanem azt a nagyjából ötven hűséges olvasót, aki hétről hétre visszatér, meg a hozzájuk csatlakozó alkalmi betérőket, akiknek a száma hetentetíz körül mozog.
Persze voltak "jobb napok". Például április 12., amikor az Index2 blogszemléje is hivatkozott ránk, ezen és az ezt követő napon közel 2 ezer lapletöltéssel közel ezer látogató tekintette meg az éppen aktuális bejegyzést. (Mivel ezek a napok nagyon eltorzítják a statisztikát, a két idősort csak április 19-től indítottam a csatolt grafikonokon.) Reményeink szerint néhányan azóta is rendszeres olvasók. De népszerű volt a kedves tanárokról szóló írás vagy a katonatörténetek bemutatása is.
Öröm, hogy néhányan rendszeresen írnak kommenteket, őket a szerző nevében is biztatom, a magam nevében pedig kérem, hogy továbbra is kísérjék aktív figyelemmel a 8danos nyugger bejegyzéseit.
Noha magam is egyike vagyok azoknak az utódoknak, akik már csak legyintettek, ha apánk belefogott egy ezerszer hallott történetbe ezeregyedszerre is, így rendszerbe foglalva kimondottan élvezem az unalomig ismert sztorikat. Felbujtótársammal, húgommal együtt izgatottan várjuk a folytatást. Azt remélem, hogy nem vagyunk egyedül.
Az elszánást látom apánkban, hogy folytassa a történetek elmesélését, de bizonyára jól esne neki a biztatás. Mondjuk olyan formában, hogy ehhez a bejegyzéshez hozzászól a Tisztelt Olvasó.
Király László György