HTML

Egy 8 danos nyugger ...

A gyerekeim és az unokáim az mondják, hogy minden történetemet hallották már sokszor. Nincs más hátra, új hallgatóságot (pontosabban olvasókat) kell keresnem így 80 fölött. :-) Dr. Király László

Friss topikok

  • Dr. Király László: A FACEBOOK A MAI NAPRA EZT A BLOGBEJEGYZÉSEMET IDÉZTE FEL, AMI BIZONYÍTHATJA, HOGY FIATALNAK LENNI... (2016.10.31. 09:21) Jegyeskedés
  • Dimmerkobold: Nem volt rossz. Pár forró intim részletre kíváncsi lettem volna a szerelemmel kapcsolatban! :)) (2016.10.17. 19:45) Megérkezés Kecskemétre
  • dr Király László: - (2016.08.28. 21:36) Kutatási célok, vagy csak álmok
  • Zsumami: Kedves Király László! Hát ilyen az én formám, kések és lekések... ezúttal az új bejegyzésekről, ha... (2016.05.01. 12:10) Megint Május 1.
  • Major Zsuzsa: Kedves Király László, ha Ön Dávod pustán volt katona, akkor bizonyára járt Böhönyén, a vasútállom... (2015.08.05. 12:06) Szép élet a katona élet - főleg, ha rövid!

1956 októberének végén került sor – most már teljesen az én szervezésemben - a szövetkezetek azévi zárszámadás felkészítésére. Az időpont megjelölésből sejthető, hogy az állóeszközök számbavételi módszerei mellett más is felkeltette a hallgatók és az oktatók érdeklődését azon a héten. Az események sorozatát és változásait, úgy mutatom be, ahogy „alulnézetben” megéltük. (Képet viszont ezúttal nem tudok csatolni. Én magam értelemszerűen nem készítettem felvételeket, és az interneten fellelhető, ezt az időszakot megörökítő fotók közül pedig nem akartam találomra idetenni egyet. sem. Nem arról szólnak, amiről az én történetem.)

Október 22. hétfő: Előző évi tapasztalataim alapján nem a kecskeméti városháza dísztermébe, hanem a jánoshalmi Mezőgazdasági Szakiskolába szerveztem a tanfolyamot. Megtörtént a résztvevők elhelyezése, eligazítása. Nyitás mérsékelt érdeklődéssel, ahogy az lenni szokott.

Október 23. kedd: Budapesten megkezdődtek a forradalmi események, de az iskolában található egyetlen rádió híradásaiból nem igazán lehetett megismerni a tényleges állapotokat, azt meg hogy a „Szabad Európát” hogyan kell rajta fogni, az iskola igazgatója elfelejtette megmutatni. Mi a magunk részéről – más tájékozódási lehetőség nem lévén - a rádió igen vérszegény közleményei alapján kezeltük a helyeztet. Ennek megfelelően különösebb izgalom nélkül zajlott a tanfolyam, program szerint.

Október 24. szerda: Jött a megyétől egy főnök, akivel az addigi ismeretekre alapozva nem láttuk indokoltnak a tanfolyam megszakítását. Folytattuk. Legidősebb kollégánkat, Mile Sanyit mindenesetre hazaküldtük, hogy legyen az idegeskedő, beteg felesége mellett.

Október 25. csütörtök: Délutánra már Jánoshalmára is elért a forradalom szelleme, az iskola előtti főtéren tömeggyűlés jött össze és sorra hangzottak el a beszédek, mi meg nyitott ablaknál hallgatóztunk, hátha hozzájutunk valamilyen értékelhető információhoz. Sajnos hangosítás nem volt, így alig hallottunk valamit, bár az egyik szónok bevezetője elég hangos volt ahhoz, hogy mi is értsk. Így hangzott: dicsértessék a Jézus Krisztus, kedves elvtársak. Becsuktuk az ablakot. A tanfolyam fegyelme közben folyamatosan romlott, a közelben lakókkal megkezdődött a hallgatói létszám fogyogatása, de mi azért még többé-kevésbé sikeresen folytattuk a munkát.

Október 26. péntek: Próbáltunk tájékozódni és már megkezdtük a hallgatók biztonságos hazautazásának szervezését is, de formálisan még tartott a tanfolyam. Dél körül, az ismét összegyűlt tömeg egy része, megindult az iskola felé és benyomták a kaput. Az iskola vezetéséből egy-két fő eleinte a házban tartózkodott, de ezt látva, az utolsó is átlépett a hátsó kerítésen. Ott maradtam egyedül, mert Dóra Laci kollégám még ott szédelgett a kapu mellett, mert „véletlenül” ütközött a befelé tartók, valamelyikével. Sváb Jancsi kollégám, meg kihúzódott az utcára, hátha talál valami megoldást, a helyzet kezelésére. A tömeg vezetői körülvettek és nagyon határozottan követelték, hogy adjak nekik traktort, amivel a szovjet emlékművet elhúzhatják. Magyarázkodtam, hogy ebben én nem tudok segíteni, én csak vendég vagyok itt, és fogalmam sincs, hogy hol tartják a traktorokat. Nem nagyon akarták elhinni és ezt erőteljes fenyegetésekkel fűszerezve kifejezésre is juttatták.  Sváb Jancsi kollégám közben összeakadt, egy szakasznyi katonával, akik akkor vonultak be a főtérre. Kérte őket, hogy jöjjenek és mentsenek ki szorult helyzetemből. A katonák – a maguk katonás módján -  „bejöttek” az udvarra, mire a traktort követelők engem elengedtek, én meg, az ablakokban leselkedő hallgatók ujjongása közepette,   beslisszoltam a dobtárasok mögé. Ekkor – ami azt illeti, elég későn – villámgyorsan megkezdtük a hallgatók hazautazásának szervezését. Beszereztünk egy fél autónyi kenyeret és szalonnát, hogy tudjunk „úti csomagot” adni és úgy döntöttünk, hogy másnap reggel indulunk, tehát még egy éjszakát az iskolában töltünk. Erről csak azért tartom érdemesnek szólni, mert volt egy számomra nagyon emlékezetes, nem éppen dicséretes élményem. A déli események igencsak megviseltek engem, de a hallgatókra is nagy hatást gyakoroltak az ablakból látottak. Még olyan is volt, aki rosszul lett, orvos meg sehol. Ilyen előzmények után, este odajött hozzám három ifjú hölgy hallgató, hogy tartsunk búcsúestet, zenével, meg tánccal. Ha jól emlékszem, nem éppen finoman utasítottam el az ötletet, mire a legifjabb küldött hisztérikusan kezdett követelőzni, hogy akkor engedjem ki őket, majd megkeresik a szabadságharcosokat.. Erre nálam elszakadt a madzag és lekevertem neki két pofont és elzavartam a hálókőrletbe őket. Akkor az egyéb gondjaim lekötöttek, de később nagyon zavart még a gondolata is a történteknek. Ez egészen addig tartott, míg néhány évvel később a kiskunhalasi főutcán, gyerekkocsit tolva jött velem szemben és én már későn vettem észre és nem volt hova bújnom. Ő integetett, hozzám szaladt, a nyakamba borult és megköszönte a néhány évvel korábbi, igazi „makarenkói érvelésemet”. Feloldozást  nyertem, de azóta is röstelkedek sajátos nevelési módszerem miatt.

Október 27. szombat: A hazautazás napja. Kiosztottuk az úti menázsit, fél kenyeret, meg egy méretes darab szalonnát, összeölelkeztünk és búcsúztunk, Dóra Laci összeszedte a déli vidékekről jötteket, mi Sváb Jancsival, meg az érintett hallgatókkal, a kunfehértói kutatóállomás rozzant buszával bedöcögtünk a kiskunhalasi MÁV állomásra, ahol igazán bürokráciától mentesen intézték ügyünket. Sváb és csapata Kunszentmiklós felé akart menni, egyik forgalmista mondta, hogy vannak többen is ilyenek, mindjárt hoz egy mozdonyt és mehetnek. Mi Kiskunfélegyháza felé tartottunk, mondták, hogy nem soká indul vissza Szegedre egy tehervonat, és mehetünk. Jászszentlászlóig nem is volt semmi gond, mi ültünk egy paklikocsiban a masinisztákkal, a mozdonyt meg három mozdonyvezető-tanuló tanuló vitte nagy bátorsággal –  hát azért éppen rajta maradtunk a síneken. Jászszentlászlón leállították expresszünket és közölték, azt az üzenetet kapták, hogy a vonat nem vihet tömeget a városba, mert akkor a laktanyánál lőnek rá. A masiniszták főnöke eligazította az ifjakat, hogy amikor katonákat látnak, füttyentsenek kettő rövidet, minket meg, hogy ezt hallván, azonnal guggoljunk le, majd ő felteszi a sapkát, így látják, hogy vasutas, és elmondja, hogy mit lát. Szerencsésen beértünk Félegyházára, elbúcsúztam a velem utazó maradéktól, felkerestem az ott lakó rokonokat, megaludtam és másnap a sógor inasa egy rozzant motoron átvitt Kecskemétre. Később tájékozódtam, mindenki szerencsésen hazaért.

Így nézett ki a forradalomnak az a szeletkéje, amire alulnézetben rálátásom volt

A történtekért sem elmarasztalást, sem dicséretet nem kaptam, igaz, hogy nem is csináltam semmi különöset, csak tettem a dolgomat, ahogyan a körülmények engedték. Ja, de mégis volt valami, igazoló jelentést kellett adnom, az úti ellátásra vásárolt kenyér és szalonna miatt történt többletkiadásról. 

Címkék: 1956 forradalom Jánoshalma

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://8danosnyugger.blog.hu/api/trackback/id/tr105697236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása