HTML

Egy 8 danos nyugger ...

A gyerekeim és az unokáim az mondják, hogy minden történetemet hallották már sokszor. Nincs más hátra, új hallgatóságot (pontosabban olvasókat) kell keresnem így 80 fölött. :-) Dr. Király László

Friss topikok

  • Dr. Király László: A FACEBOOK A MAI NAPRA EZT A BLOGBEJEGYZÉSEMET IDÉZTE FEL, AMI BIZONYÍTHATJA, HOGY FIATALNAK LENNI... (2016.10.31. 09:21) Jegyeskedés
  • Dimmerkobold: Nem volt rossz. Pár forró intim részletre kíváncsi lettem volna a szerelemmel kapcsolatban! :)) (2016.10.17. 19:45) Megérkezés Kecskemétre
  • dr Király László: - (2016.08.28. 21:36) Kutatási célok, vagy csak álmok
  • Zsumami: Kedves Király László! Hát ilyen az én formám, kések és lekések... ezúttal az új bejegyzésekről, ha... (2016.05.01. 12:10) Megint Május 1.
  • Major Zsuzsa: Kedves Király László, ha Ön Dávod pustán volt katona, akkor bizonyára járt Böhönyén, a vasútállom... (2015.08.05. 12:06) Szép élet a katona élet - főleg, ha rövid!

Legutóbb már feltártam a fotózáshoz kötődő vonzalmam forrását, bemutattam néhány, számomra fontos vonatkozást, de ezzel még nem mondtam el mindent, amit akartam. Ezért folytatom. Az esküvői képcsinálásról is említést tettem a múltkor, de hát ez azért nem volt olyan egyszerű dolog. Ha valaki mai géppel dolgozik, mai fejjel gondolkodik, persze, hogy nem tartja nagy ügynek. Csinál néhány száz felvételt, átnézi, kidobja a gyengéket és indulhat a nyomtatás. Az „én időmben” bezzeg nem így ment. A rekeszt majd minden felvétel előtt be kellett állítani, a távolságot bemérni, lehetőleg vigyázni a képkivágásra, ha zárt térben (templomban) volt az esemény, a vakut is kezelni kellett.

140206_Esküvő2.jpgAztán hazarohantam, előhívtam a filmet, még egy kis spirituszba is megáztattam, hogy gyorsabban száradjon, lenagyítottam a képeket, lefixáltam, kifényeztem és jobb esetben még éjfél előtt kiraktam a lakodalmas asztalra, mellé egy kalapot, hogy legyen mibe belerakni az ellenértéket. (Ez valamiféle böcsület kassza volt, de akkorra már a vendégek sem voltak szárazak és soha nem fizettem rá, ja a kimaradt képeket persze eltakarítottam.) Jó móka volt. Csoda, hogy az ilyen barbárul kezelt film még ma is használhatóan mutatja a képeket. 

140206_Esküvő.jpgAkkoriban a világ is feszesebb volt, mint ma, nagyon meg kellett gondolni, hogy az ember hol kezd fotózni. Amikor a solti Duna parton a Dobi István féle –  legutóbb már említett – képek készültek, majdnem komoly gondjaim lettek. A nagygyűlésen főnököm a megyei elnök, még kimentett amikor a biztonságiak el akartak távolítani. Amikor a solti tsz paprika földjét szemlézte a magas vendégsereg, majdnem kapitális képet sikerítettem. Dobi István nagy, páncélozott, fekete autója rákanyarodott szántóföldre, elakadt, kerekei elsüllyedtek. Megfagyott a levegő, meg a fogadóbizottság, elsőként a díszvendégként jelenlévő négy magas rangú, csíkos nadrágú szovjet tiszt ugrott oda és tolta ki a sárból az elnöki autót. Én meg csattogtattam gépemet, már akkor érezvén, hogy történelmet csinálok, majd odajött két bőrkabátos figura és „elkérte” a filmet. Kár volt érte. A közel sem ilyen értékes első tekercs megmaradt, de hát… 

140206_Solt.jpgHasonló, ha nem is ekkora, gondjaim támadtak akkor is, amikor a Szultán utcai, a köznyelvben „villanygyárként” emlegetett erőműből, a Kiskőrösi úton lévő konzervgyárig épített gőzvezetékről készítettem felvételeket. A szakszerűséget Futó Tibor, az erőmű vezetője biztosította, én meg csattogtattam gépemet. Majd előhívtam a filmet és valamit nagyon elrontottam, mert nem volt rajta semmi. Rohantam vissza és most már egyedül, megismételtem a felvételeket. Félúton voltam, amikor megjelent két egyenruhás és igazoltattak, hogy kinek a megbízásából fényképezem ezeket a fontos objektumokat (lajosmizsei és fülöpszállási vasúti síneket). Valahogy kimagyarázkodtam és a képeket leadtam. A nyolcvanas években, lebontották a vezetéket, úgy hogy csak ezek a képek őrzik valamikori létüket.

140206_Csővezeték.jpgA bugaci puszta „feltámasztásához” is kötődik egy fotós élményem, bár ebben az esetben nem én nyomtam a gombot. Kecskemét 600. éves születésnapjára készülődvén, valakinek eszébe jutott, hogy itt az ideje a harmincas években elkezdett és a háború miatt megszakadt pusztai romantika életre keltésének. Reile Gézáné a Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője adta a szellemiséget, Laczkó Gyula a kiskunfélegyházi Lenin tsz elnöke meg az anyagiakat. Engem a szükséges hatósági háttér biztosítására vezényeltek. A terület kijelölése sem volt egyszerű, mert az „igazi” pusztán a szovjet hadseregnek volt hatalmas objektuma, a község felé eső részeket meg a földreform során szétosztották. Azért összejött, a magunk között  csak „operett pusztának” nevezett attrakció, a félegyháziak megépítették az istállókat, beszerezték a szürke marhákat, a racka juhokat, meg persze a lovakat. A terület is a helyére került a Megyei Földhivatal közreműködésével. Reiléné meg biztosította a reklámot, szervezte az elsősorban külföldi (nyugati) vendégeket. Az első alkalommal, természetesen minden szervező ott volt és élvezni akarta a sikert. Én is. Volt is nagy felhajtás, elegáns busz, csikósok, meg minden ami kell. Egyszerre csak a buckák közül kijött három szovjet páncélautó, a tetejükre felállt annyi katona ahány felfért és szemmel láthatóan nagyon élvezték a műsort. Ettől kezdve a mi derék nyugati vendégeink fütyültek a csikósokra, meg a lovakra, és csak a katonákat fényképezték -  minket meg kerülgetett a frász. (Itt a fényképezés a történetben). Reilénét biztattuk fel, hogy mentse ügyünket a városparancsnok tábornoknál, akihez a bugaci alakulat is tartozott, mert ő már elmondása szerint találkozott vele. A tábornok válasza valahogy így hangzott: Vandácska miért irigylik ezt a kis örömöt azoktól a szegény katona gyerekektől. Megnyugodtunk. Erről nincs fényképem, de a bugaci puszta  feletti örömködés ürügyén, az Aranyhomokban tartott fogadásról igen. 

140206_Vanda.jpgA pusztán jó néhányszor kísértem vendégeket, de valahogy mindig csak munkának éreztem, sokáig nem igazán érintett meg a pusztai gondolat. Egyszer aztán kollégám és barátom, Molnár Miska hívott meg házassági évfordulójukra, ami azért tartottak itt, mert összeházasodásuk idején, ő volt az akkor még önálló bugaci állami gazdaság főállattenyésztője A bugaci vadászházban voltunk, majd Toldi Miklós négy ló húzta szánkó fogatával jártuk a pusztát, a buckákat. Erről készített képeim óriási sikert arattak, elkeveredtek Kanadába is, ahol posztert  csináltak belőlük. Ez már nem munka volt, hanem igazi öröm. 

140206_Szánkó.jpg140206_Szívkirály.jpg

Arról is tudok saját képet mutatni, hogy modern, mindent tudó photoshop nélkül is, kreáltunk játékos érdekességeket.  Öcsémnek,  a "szívkirálynak", aki nagy kandúrbandi volt, többet is csináltam, amikor bevonult katonának. 

140206_Álomszinfónia.jpgA másikat egy Romániába utazó, miniszterelnök helyettes vezette delegáció, korban, rangban legalacsonyabban elhelyezkedő tagjaként, az utazás alatt készített képeimből csináltam. A Fekete-tenger partján a delegáció két tagja, az FM miniszterhelyettes és egy megyei tanácselnök, leállt kisebbik dolgát elvégezni. Az esetet lefényképeztem és nagyításkor "photoshopoltam",  azaz a filmre tintával ráírtam: „így készül a tenger”. A képet bizalmasan, csak a miniszterhelyettesnek  adtam át, de ő felháborodottan mutogatta és engem a "művészt", fegyelmivel akart jutalmazni, amit  nem kaptam meg, mert a kollégái kinevették, és közölték vele: "végre valaki a szemedbe mondta, hogy mit is képzelsz magadról." 

140206_Így készül a tenger.jpg

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://8danosnyugger.blog.hu/api/trackback/id/tr835797281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.