1981-ben lezártam az életem megyei tanácsi negyedszázadát, letöröltem a címzetes jelzőt a főiskolai tanárságomról és július elsején megkezdtem szolgálatomat a Kertészeti és Élelmiszeripai Egyetem Kertészeti Főiskolai Karán, az Agrárökonómia Tanszék vezetője, valamint a Kar tudományos és kutatási főigazgató helyettese beosztásban.
Belépésem a nyári szünetre esett, és mi tagadás azért nagyon meredek volt a váltás, a betakarítás dandárjából, mondhatni a bolondok házából, beülni egy nyugodt tanszéki szobába. Nem volt ez ismeretlen közeg számomra, hiszen húsz év óta volt közöm az iskola szervezéséhez, ennek kapcsán részt vettem egy-egy rendezvényen, és óraadó tanárként is tettem a dolgom, de az annyi volt, hogy „berohantam”, megtartottam az előadást, beültem vizsgáztatni, felálltam és kész. Most viszont végre, nyugodt körülmények között „barátkozhattam össze” azzal az épületegyüttessel, amelynek alapkőletételénél – amiben a képen látható alapokmányt helyeztük el – is jelen voltam. Mivel a képről nem jól olvasható, idézem az összefoglalást: „Szolgálja ez az épület a magyar mezőgazdaság mindenkor korszerű és magas színvonalú szakemberképzését, ifjúságunk, szocializmust építő dolgozó népünk és az egész emberiség érdekeit. Megkezdett munkánkat folytassák tovább, ahogyan azt a jövő igényei megkövetelik és úgy, hogy az intézmény hívatását minden időben híven teljesítse”.
Ekkor még csak a tervezett iskola rajzolt távlati képét láthattuk, de már azt is nagyon ígéretesnek tartottuk.
Ez lett belőle: a négyszázhúsz hallgató teljes ellátására alkalmas épületegyüttes képe, amikor még nem takarták a fák.
Részese voltam (én vagyok középen az a szemüveges, félig takarva) külsősként annak az ünnepi eseménynek is, amikor Somos András a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem rektora, a városháza dísztermében, hallgatóvá fogadta az új főiskolai kar első hallgatóit.
Tehát ismerős volt számomra „kívülről” minden, de most „belülről”, mint a saját új életteremmel ismerkedtem, a nyári nyugalomban. Meg arról is tájékozódni akartam, hogy a feltételek mennyiben biztosítják az egyetemi kartól elvárható szintet. Megkezdtem a „szemlét”.
Nagyszerű érzés volt szembesülni azzal, hogy milyen praktikusan volt ez az egész megcsinálva. Az aulába belépve, balkéz felől volt az oktatási épület, ahol a tanszékek, laboratóriumok és előadók voltak, szemben a nagyszerű tornacsarnok, jobbra a nagyelőadó, meg a folyosó, amelyen a könyvtár és az étterem volt található, a végén meg a kollégium. Az udvaron a dísznövényesek üvegházát, a virágkötészeti labort és tantermet, a műszaki tanszék gépcsarnokát, műhelyeit, a hallgatókat gyakorlatra szállító három autóbusz garázsát meg a tornacsarnokhoz tartozó teniszpályákat jártam körül, de úgy is mondhatom, hogy csodáltam meg. Az iskolához közvetlenül csatlakozó, a szőlő- a gyümölcs- és a zöldségtermesztési gyakorlatok alapozását szolgáló, korszerű üvegházakkal és egyéb termesztő berendezésekkel, gyümölcs és szőlő minta telepítésekkel ellátott három hektáros „belső kert” rendjét is elismerésre méltónak találtam.
Az épületegyüttes fontos részét képezte a 300 fős kollégium, ami az ország minden részéből érkező hallgatóknak, kétágyas, jól felszerelt szobákban biztosította az olcsó, kulturált elhelyezést és a zavartalan tanulás, felkészülés lehetőségét. Azt itt tapasztalt rendet és tisztaságot ugyancsak jó érzéssel nyugtáztam.
A Kari könyvtár felszereltségét is alkalmasnak találtam a kitűzött szakmai célok alapozásához. A hallgatók rendelkezésére álltak az oktatást szolgáló drága szak/tankönyvek, a tanszékek igénye szerint, korlátozás nélkül, szerezték be a frissen megjelenő szakkönyveket és a hazai, valamint a nemzetközi szakfolyóiratokat.
Természetesen bejártam a Kisfáiban található 275 hektáros tanüzemet is, amiről korábban, külsősként csak hallottam, de addig még nem jártam ott. Érdemes volt megismerkedni vele. Itt a hallgatók már tényleges nagyüzemi körülmények között szerezhettek tapasztalatot, az 1500 m2 -es termesztő berendezésben, a tízhektáros oktató gyümölcsösben, a négyhektáros oktató szőlő területen, a 15 hektáros váz nélküli fóliás zöldségtermesztő felületen, a növényvédelemben, és a műszaki gyakorlatokat, a fóliafektető gép és más kertészeti termesztésben alkalmazott erő és munkagépek alkalmazását is „élesben” ismerhették meg. Még a gazdálkodás nehézségeivel is találkozhattak volna, - bár ezt hivatalosan nem közöltük velük - mert a minisztérium éppen 1981-től írta elő a tanüzemben is, az eredményérdekeltségi gazdálkodás folytatását, amit emlékezetem szerint, sem akkor, sem később sem lehetett összhangba hozni az oktatási gyakorlattal.
A Tanulmányi Osztályon tájékozódtam az új tanévre felvett hallgatókról is. Abban évben kétszeres túljelentkezés volt és a 120 fős keretet igen jó eredményeket elért hallgatókkal tölthettük fel, akiknek közel kétharmada kertészeti technikumi végzettséggel rendelkezett. Ebben az időben már országos volt a beiskolázás lehetősége, a hallgatók, mintegy fele Bács-Kiskun, Pest, Csongrád és Heves megyéből jött, a másik fele a többi megyéből, Tolna és Baranya megye kivételével.
Az oktatás személyi feltételei is adottak voltak az elvárt magas színvonal biztosításához. Az egyetem részévé válás évében, 1971-ben, a Karnak összesen 96 dolgozója volt, ebből 42 volt az oktató, akiknek felét az itteniek adták, a másik felét a gyöngyösi és a nyíregyházi felsőfokú technikumból ekkor helyezték át. 1981-ben már 259 volt az összes dolgozók létszáma, ebből – ekkor már velem együtt – 60 fő volt oktató.
A Kar, az egyetemhez tartozás mellett, rendelkezett a teljes gazdasági önállósággal, amit a Gazdasági Igazgatóságon keresztül érvényesített.
A "beállásom" után készült fényképen Dimény rektor, Filius főigazgató, és Gergely miniszterhelyettes elvtárs/urak társaságában örvendezünk egymásnak, és én ma is úgy érzem, hogy volt is rá okunk.
A nyári szemlém mérlege egyértelműen pozitív volt. A Kar, fennállása első évtizedében hatalmas fejlődésen ment keresztül, amihez – úgy éreztem – egy kicsit az én tetteim is hozzájárultak, és a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kecskeméti Kertészeti Főiskolai Kara 1981-ben csúcson állt. Jól döntöttem, amikor ezt választottam. A tárgyi feltételek optimálisak, a személyi feltételek adottak, itt már csak rajtunk múlik, hogy mit érünk el.
Erről is mesélek még…
