HTML

Egy 8 danos nyugger ...

A gyerekeim és az unokáim az mondják, hogy minden történetemet hallották már sokszor. Nincs más hátra, új hallgatóságot (pontosabban olvasókat) kell keresnem így 80 fölött. :-) Dr. Király László

Friss topikok

  • Dr. Király László: A FACEBOOK A MAI NAPRA EZT A BLOGBEJEGYZÉSEMET IDÉZTE FEL, AMI BIZONYÍTHATJA, HOGY FIATALNAK LENNI... (2016.10.31. 09:21) Jegyeskedés
  • Dimmerkobold: Nem volt rossz. Pár forró intim részletre kíváncsi lettem volna a szerelemmel kapcsolatban! :)) (2016.10.17. 19:45) Megérkezés Kecskemétre
  • dr Király László: - (2016.08.28. 21:36) Kutatási célok, vagy csak álmok
  • Zsumami: Kedves Király László! Hát ilyen az én formám, kések és lekések... ezúttal az új bejegyzésekről, ha... (2016.05.01. 12:10) Megint Május 1.
  • Major Zsuzsa: Kedves Király László, ha Ön Dávod pustán volt katona, akkor bizonyára járt Böhönyén, a vasútállom... (2015.08.05. 12:06) Szép élet a katona élet - főleg, ha rövid!

A kecskeméti felsőfokú kertészképzés 1961-es kezdetétől - igaz, hogy az elején csak külsősként - benne voltam az iskola életében, így volt egy kis közöm az elért eredményekhez és a jó hírnév kialakulásához. A felsőfokú technikum évtizedében megismertük a nagyüzemi elvárásokat és kialakítottuk az ehhez szükséges tanítási módszereket is. Ezeket továbbfejlesztve, az anyagi és a szellemi feltételeket megerősítve, a munkaerő piac igényeit, egyetemi kartól elvárható, színvonalon tudtuk kielégíteni. A főhívatású belépésemig eltelt két évtized alatt közel kétezer nálunk végzett hallgatóból lett gyakorló szakember, kisebb-nagyobb szintű gazdasági vezető és kialakult, a szakma és az egyén igényeit egyaránt szolgáló – ma így mondanánk – „életpálya modell” – ami működött is.

Évente általában száz-százhúsz új hallgatót vettünk fel, akiket a másfél- két és félszeres számú jelentkezőből, hozott pontjaik és a középiskolában elért tanulmányi versenyeredményeik figyelembevételével választottunk ki. A családi hátterüket természetesen nem vizsgálhattuk, de később, amikor jobban „megismertük” őket, azért kiderült, hogy a pályaválasztásban többnyire benne volt a család véleménye is, mert esetleg maguk a szülők, valamelyik rokon, vagy barát itt végzett, a szakmában dolgozik és „életpályája” alakulásával igencsak elégedett, azt példának ajánlja.

Egyszóval, válogatott, céltudatos, igényes társaság volt, akik jól produkáltak de ezt várták el oktatóiktól is, akik többsége meg is felelt ennek és elfogadta az általam is követett elvet, hogy nem a hallgatók vannak az oktatókért, hanem az oktatók dolga, példamutatással is, „szolgálni” a hallgatókat. Volt olyan kolléga, aki nem igazán értett egyet azzal a gyakorlatommal, hogy az évfolyam előadásaimon soha nem csináltam katalógust, hanem igyekeztem a kertészek szerint igencsak száraz tananyagot úgy leadni/eladni, hogy azon a hallgatóság érdeklődésből és ne a hiányzást dokumentáló katalógustól való félelemből jelenjen meg. Bejött.

Hallgatóink közösségi élete is gazdag volt, amihez jó hátteret biztosított a tanulmányi épülettel  folyosóval összekötött  háromszáz férőhelyes kollégium, ahol a hallgatói önkormányzat, többirányú szakkör, énekkar, tánckar, irodalmi színpad, képzőművész és foto szakkör működött, a  kulturális seregszemléken, versenyeken, a maguk és az iskola örömére,  értek el szép eredményeket, hozták a díjakat.

Kégel Tamás tanár úr vezényletével, gazdag volt a sportélet is, a „Kar és Diáksport Egyesület” tizenegy sportágban biztosított edzési és adott esetben versenyzési lehetőséget, azoknak. akik ezt igényelték. Elért eredményeik látható jeleit mutatják a tornacsarnok bejáratánál ma is látható vitrinek. 

140918_Kupák2.jpg

140918_Kupák3.jpgDe nemcsak ezek a sportos hallgatók voltak aktívak, a tanár úr lelkes, a lustábbak által katonásnak, a még lustábbak által erőszakosnak minősített stílusával mozgásra bírta az egész társaságot. Javaslatára, azok a hallgatók, akik a tanulásban és a sportban egyaránt kitűntek, ahogy akkor mondtuk, „felkerültek a falra”, azaz nevük megörökítésre került a „Jó tanuló, jó sportoló” táblán. Tanúként bizonyítom, hogy ma is ott látható bronzba vésett nevük az idő által megviselt táblán, sőt, így képileg nem igazán, de közelről még olvasható is. 

140918_Jótanuló.jpg

Az elevenebb hallgatók néha egészen meglepő dolgokra is vállalkoztak. Összeállt egy négytagú csapat és valamelyikük öreg Wartburgjára alapozva, kertépítést vállaltak. Egyszer valaki felhívott, „megrendelte” kertjének rendbetételét, és meglehetősen csúnyán reagálta le, amikor közöltem, hogy én csak a főigazgató vagyok, és nem tudom, hogy miről beszél. A „cég” sikeres működtetése mellett, azért, a minimális vizsgaszint elérése érdekében a tanulmányokra is fordítottak némi időt. Ők azért nem azt tartották, amit Deutsch Tamás, aki az utolsó Összegyetemi Diákparlamenten, amelyet nálunk tartottak 1989-ben így mutatkozott be: ez és ez vagyok és szabadidőmben a jogtudományi egyetemet látogatom…

Persze azért voltak „keményebb” ügyek is. Szép hosszú, kosaras hallgatóink néhánya, részt vett a kecskeméti Lenin szobor „felöltöztetésében”, amit a rendőrség illetékesei –  nem is értem, hogy miért –  rossznéven vettek. Főnökükkel sikerült rendezni, hogy ez ne legyen politikai ügy, meg ezek a fiúk most végeznének, kár volna elvágni őket. Megállapodtunk, hogy én elindítom a fegyelmit, ők erre hivatkozva, nem kezdenek el intézkedni, az ifjak meg, minderről nem tudva semmit, leállamvizsgáztak és ennyi.

A vidámság is mindig része volt életüknek. Az úgynevezett bolondos ballagás napján, többnyire a jó ízlés határain belülre eső, de néha hajmeresztő ötleteket produkáltak. Találtam egy jellemző fényképet, ami nem hajmeresztő, csak kedves és bolondos, és amin Gólya tanár úr csoportja, bölcsődésnek öltözve látható és egy táblát tart, amin egy kismadár tojik a fejükre és az van ráírva, hogy önkritika.

140918_Bolondballagás.jpg

Mindig nagy jelentőséget tulajdonítottam a tartalom és a forma egységének, ezért a diplomaosztó ünnepünk külsőségeit is igyekeztem emlékezetessé tenni. A fiataloknak jószerével ez az utolsó alkalom, hogy egy ilyen ünnepi eseményen, mint a diploma átvétele, egyedül szerepeljenek, mert ugye, a következő szépséges, legalább ekkora ünnepnek, a házasságkötésnek már csak a fele az övék. A teremben ülő anyák és nagyanyák – az apák és nagyapák a sportcsarnokban, kivetítőn követhették a történteket – ekkor láthatják, szeretetük, nevelésük, kínlódásaik, áldozataik, megérdemelt jutalmát. Ilyen csodásan néztek ki

140918_Ballagás.jpg

Hogy még ünnepélyesebb legyen, vetettem egy zsák fehér kesztyűt, magamnak és minden hallgatónak, bár erre egyik jeles kollégám megjegyezte, hogy ez nem jó így, mert szerinte a kertésznek ne fehér kesztyűs, hanem szaros legyen a keze. Semmit nem értett, de hát mit csináljak. Így vették át a diplomát. 

140918_Kesztyűs.jpg

Az ünnepélyesség emelkedettségét szolgálta, hogy Egyetemünk rektora mellett, meghívtam a karvezető dékánokat és a szegedi főiskolai kar főigazgatóját, akik természetesen „láncosan” jelentek meg. A kesztyűért morgó kollégám ezt nemes egyszerűséggel ócska hivalkodásnak minősítette, én meg úgy gondoltam, hogy a júliusi, ötven fokos teremben, kesztyűben, láncban végigülni egy ilyen ünnepséget, tűrni az apukák, barátok fotózását, azaz egyszerűen örömöt, a fotózással tartós örömet szerezni szülőnek, hallgatónak, része a példamutató hívatásnak. 

140918_Láncos.jpg

Hát, a magam részéről így képzelek el egy „ életpálya modellt”: az ifjú ember a családjával, meg önmagával „megegyezve” eldönti, hogy mit akar csinálni, kiválasztja az iskolát, belép, tanulva, szórakozva, ismereteket, tapasztalatokat szerezve, elvégzi – ehhez biztosítottuk mi a feltételeket – és az ünnepélyes diplomaátvétel pillanatában már megvan az állása, vagy ha még nem döntött, elmegy a tanulmányi osztály hirdető táblájához, ahol félméteres listán sorakoznak a szakirányú állásajánlatok és kiválaszt egy neki tetszőt közülük. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://8danosnyugger.blog.hu/api/trackback/id/tr66704657

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása