HTML

Egy 8 danos nyugger ...

A gyerekeim és az unokáim az mondják, hogy minden történetemet hallották már sokszor. Nincs más hátra, új hallgatóságot (pontosabban olvasókat) kell keresnem így 80 fölött. :-) Dr. Király László

Friss topikok

  • Dr. Király László: A FACEBOOK A MAI NAPRA EZT A BLOGBEJEGYZÉSEMET IDÉZTE FEL, AMI BIZONYÍTHATJA, HOGY FIATALNAK LENNI... (2016.10.31. 09:21) Jegyeskedés
  • Dimmerkobold: Nem volt rossz. Pár forró intim részletre kíváncsi lettem volna a szerelemmel kapcsolatban! :)) (2016.10.17. 19:45) Megérkezés Kecskemétre
  • dr Király László: - (2016.08.28. 21:36) Kutatási célok, vagy csak álmok
  • Zsumami: Kedves Király László! Hát ilyen az én formám, kések és lekések... ezúttal az új bejegyzésekről, ha... (2016.05.01. 12:10) Megint Május 1.
  • Major Zsuzsa: Kedves Király László, ha Ön Dávod pustán volt katona, akkor bizonyára járt Böhönyén, a vasútállom... (2015.08.05. 12:06) Szép élet a katona élet - főleg, ha rövid!

Már hatvan éve Kecskeméten élek, így – azt hiszem – nem alaptalanul tartom magamat a „hírös város” polgárának, még akkor is, ha nem itt születtem, hanem innen harminc kilométerre, Nagykörösön túl, a „Három városok” északi tagján, Cegléden. A több mint hatszáz éve egysorsú városok szorosan összekapaszkodva élték meg a történelem viharait, benne a török százötven évét, majd együtt emelkedtek a magyar kertkultúra legmagasabb szintjére. Ez tartott egészen 1950-ig, amikor a korabeli hatalom átszabta az ország belső térképét, létrehozta a mai Bács-Kiskun megyét, Kecskemét székhellyel, de tartva parasztpolgári edzettségű három város összefogásától, elvágta őket egymástól, annak ellenére, hogy komoly szellemi erők, többek között, Erdei Ferenc is síkraszállt a Homokhátság egységének megtartása mellett. A hatalom nem engedett. Így lett városunk megyeszékhely, úgy hogy a megye déli határa százhatvan, az északi meg nulla kilométerre volt/van tőle -  a két társváros meg élte az elhanyagolt megyeszéli létet.

De a ceglédi polgárok nem hagyták el magukat. A központi hatalom által „lekezelve” is eleven kulturális és sportéletet teremtettek. 1982-ben pedig alapítottak egy igazi civilszervezetet, azzal a céllal, hogy az „idegenbe szakadt” ceglédiek számára  is megteremtsék a folyamatos kapcsolat lehetőségét a szülővárossal. Ez a szervezet a Cegléd Barátainak Köre (CBK). A Kör első elnöke dr. Csendes Béla az Országos Tervhivatal elnökhelyettese volt, majd halála után engem választottak meg és húsz évig viseltem ezt a tisztséget. Első alkalommal, 1987-ben történt, hogy az éves közgyűlések fontos, állandó programjára, a Kossuth erkély koszorúzására már én vezettem a tagságot. Erről az eseményről képet is tudok mutatni, melyen Iluskával vagyunk láthatóak, az előttünk menő ősz hajú hölgy pedig Patkós Irma művésznő, a CBK tisztelt és szeretett tagja. 

141211_cbk_koszoru.jpgSzámos tudományos és „civil” szervezetnek voltam/vagyok tagja, vállaltam valamilyen szervező feladatot, vagy éppen vezetést, de nem tagadhatom, hogy érzelmileg a CBK áll hozzám legközelebb. A ma már földhivatalként működő szülőotthonban születtem. Apám a negyvenes évek elején a kötelező „árja papír” megszerzése érdekében, a katolikus parókia anyakönyvében kétszáz évre tudta visszakövetni az ősök vonalát, a nagyapám nevét, már kisiskolásként olvastam az első világháborús emlékművön, harangoztam a templomok tornyában, utaztam a katolikus templom szentélyétől alig tíz méterre elpöfögő „csemői’ nagyvonattal, meg kisöccsével a „vezsenyi’ keskeny nyomközűvel.

Életem fontos, felnőttkori eseményei már nem itt történtek, de a hazatérések mindig fontosak voltak számomra és a CBK tagjainál is ezt éreztem. Amikor összejöttünk, úgy hallgattuk a regnáló tanácselnök (később a polgármester) tájékoztatóját, mint a tágabb rokonsággal történt eseményeket. Valahogy úgy voltunk, mint Anteus a görög hős, aki Gaia földistennő fia volt és minden ellenfelét legyőzte, mert amikor birkózás közben a földhöz ért, az anyaföld mindig megújította erejét. Egyszer a Ceglédi Kék Újságban (így hívták a helyi lapot), azt írta rólunk Krizsik Alfonz, aki egyébként a tágabb rokonságunk tagja volt, hogy „évente összejönnek, megeszik a langyos húslevest, lapogatják egymás vállát”, azaz nem csinálunk semmi érdemleges dolgot. Megmagyaráztam neki, hogy a felszínt jól látja, de az nagyon nem semmi, hogy az ország különböző részén, vagy éppen külhonban élő emberek, régi ismerősök találkoznak, a polgármester beszámolójából megismerik a szülőváros új híreit, esetleg meglátogatják az ősök sírját, együtt ebédelnek és örvendeznek egymásnak. Mindezek után ceglédiségükben megerősödve térnek haza, viszik  a város jóhírét,  vagy adott esetben képviselik érdekeit is.

Ennél azonban még több is történt. A Kossuth kultusz ápolását minden időben fontosnak tartottuk, részt vettünk a megemlékezéseken, éves közgyűléseink a szeptemberi végi ceglédi beszéd évfordulójához kapcsolódtak. Az idei közgyűlésünkön nagy megelégedéssel vettük tudomásul, hogy az UNESCO a „Ceglédi Kossuth kultusz”-t felvette a Szellemi Kulturális Örökség listájára.

A tagok visszaemlékezéseit, azt hogy az „egyszerű” emberek hogyan élték meg a sorsfordító eseményeket, vagy csak a saját életük történéseit, összegyűjtöttük és a képen látható két könyvecskében közre is adtuk. 

141211_cbk_konyvek.jpgHúsz év elnökösködés után visszaléptem és Markovits Ferit, a számos díjjal elismert. kiváló fotóművészt (a baráti kőr egyik alapító tagja)  választottuk elnöknek,  én meg változatlanul nagy élvezettel veszek rész a baráti kör életében, mint örökös tiszteletbeli elnök, de még inkább mint baráti kör tag, akit nem terhelnek „hivatalos” feladatok, akinek csak a „barátkozás” a dolga. A képen az „új elnök” feleségével, Gyuri öcsém meg én, hallgatjuk a polgármesteri „beszámolót”. 

141211_cbk_markovits.jpgPersze vállalok még közösségi feladatokat is, olyanokat mint például, az idén nyáron, a város 650 éves fennállásának  ünnepén. A város irodalmi kávéház rendezésére kérte fel a CBK-t, ahol vagy hatvanan jöttünk össze, és tortázgatással, kávézgatással emlékeztünk régi dolgainkról, az én vezetésemmel. A képen Baranyi Feri tagtársunk, a CBK alapító tagja, az ismert, Kossuth díjas költő, műfordító idézi emlékeit. Az itt elhangzott emlékezéseket  összegyűjtve, csatolva a már meglévőekhez,  tervezgetjük a harmadik ceglédi kötet megjelentetését – amihez már „csak” az anyagi fedezetet kell megteremteni. 

141211_cbk_baranyi.jpgSok szép beszéd szól a civilek összetartásáról, hallani lehet különféle összetartó elvekről, de mi nemcsak beszéltünk/beszélünk róla, nekünk sikerült megvalósítani is. Mi elfogadtuk, én meg fennhangon hirdettem „kifelé” is, miszerint futballcsapatunk imádata, vagy éppen vallásunk, politikai pártunk különbözősége miatt tegnap utálhattuk egymást, holnap tehetjük akár ugyanezt, de ma csak Ceglédiek vagyunk és a szülőváros előtt tisztelegve, „kultúremberekhez” illő módon viszonyulunk egymáshoz.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://8danosnyugger.blog.hu/api/trackback/id/tr906971205

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.