HTML

Egy 8 danos nyugger ...

A gyerekeim és az unokáim az mondják, hogy minden történetemet hallották már sokszor. Nincs más hátra, új hallgatóságot (pontosabban olvasókat) kell keresnem így 80 fölött. :-) Dr. Király László

Friss topikok

  • Dr. Király László: A FACEBOOK A MAI NAPRA EZT A BLOGBEJEGYZÉSEMET IDÉZTE FEL, AMI BIZONYÍTHATJA, HOGY FIATALNAK LENNI... (2016.10.31. 09:21) Jegyeskedés
  • Dimmerkobold: Nem volt rossz. Pár forró intim részletre kíváncsi lettem volna a szerelemmel kapcsolatban! :)) (2016.10.17. 19:45) Megérkezés Kecskemétre
  • dr Király László: - (2016.08.28. 21:36) Kutatási célok, vagy csak álmok
  • Zsumami: Kedves Király László! Hát ilyen az én formám, kések és lekések... ezúttal az új bejegyzésekről, ha... (2016.05.01. 12:10) Megint Május 1.
  • Major Zsuzsa: Kedves Király László, ha Ön Dávod pustán volt katona, akkor bizonyára járt Böhönyén, a vasútállom... (2015.08.05. 12:06) Szép élet a katona élet - főleg, ha rövid!

Gyerekeink a Klapka utcai óvodában váltak iskolaéretté, ebből következően nekünk meg feladat lett az iskolaválasztás. Amikor Lackó fiunk elérte a kort, kaptunk egy alapjában jó érzést kiváltó levelet az ének és zene iskolától, amiben sok szépet és jót leírtak fiacskánkról és végül arról, hogy szívesen látnák az induló új első osztályuk tanulójaként.  Ez tetszett, mert tudtam, hogy a város óvodáiban felmérést végeztek és igyekeztek maguknak a legjobbakat megszerezni. Az viszont már nem annyira tetszett, hogy a környezetemben élő és szerintem kapitális sznobságban szenvedő ismerőseim el sem tudták képzelni, hogy saját gyermekük ne ebbe az elit iskolába járjon. Feltámadt plebejus érzésem és azt mondtam/mondtuk, irány a Béke téri iskola, ahová a lakóhelyünk szerint tartoztunk, vagyis ahová a „normális” gyerekek járnak. Hál’ istennek ez is olyan döntésnek bizonyult, amit soha nem kellett megbánnunk.  Karátsony Kálmán  volt a mindössze néhány éve alapított  iskola első igazgatója, akinek joviális, mosolygó megjelenése, hagyományteremtő személyisége, tekintélyt parancsoló határozottsága, besugározta a tucatnyi iskolából verbuválódott tantestület szellemét és végül fogalommá tette a „béketérit”. (Ennek a bejegyzésnek a képei mind az iskolában, vagy legalábbis az előtt készültek, többnyire évnyitó vagy évzáró után.)

140227_iskola.jpgA magunk részéről az iskolásnak is biztosítottuk a tanuláshoz szükséges feltételeket és megköveteltük az önálló munkát. Elsősorban Lackó fiunk volt az alanya ennek a gyakorlatnak és nála egészen jól működött. Ez azt jelentette, hogy nem tanultunk vele mi sem, és nem járt soha semmiféle különórára. Persze itt is szükség volt az apai következetességre, ami gyakran kemény feladat volt számomra, mármint az, hogy segítsek is, de mégse én végezzem el az ifjonc feladatát. Ez valahogy így működött: megkérdezett valamilyen feladathoz kötődő fogalmat, amit nem értett. Megkértem, hogy magyarázd már meg, hogy mit nem értesz. Megtette. Újra kértem, hogy mondja el mégegyszer, hogy én is megértsem. Itt többnyire közölte, hogy ő már érti, de azért elmondta. Eredmény másnap egy jeles dolgozat. Nem volt ez nagyon gyakori, de nála zavartalanul működött. Természetes, hogy két év múlva Györesz, a hugi is ebbe az iskolába jött, és én megpróbáltam a Lackónál jól működő gyakorlatot nála is, változatlan formában alkalmazni. Mi tagadás ez nem igazán működött, mert ő nem is bírta, meg nem is tűrte azt a ridegtartást, amit a bátyó elfogadott és remekül produkálva bizonyította önállóságát. Természetesen ő is tette a dolgát, némi nyavalygással ugyan, meg önsajnálkozva egy kicsit. Vele szemben én is lágyabb követelményeket támasztottam, amit ő nem igazán ismert el, de miatta sem kellett szégyenkezni soha. Érdeklődése eléggé tág határok között mozgott, szeretett szavalni és tudott is, még ilyen tárgyú versenyeket is nyert, de a biológia legalább ennyire érdekelte, ami olyan kalandokhoz vezetett, mint a kecskeméti sintértelep meglátogatása, természetesen minden előzetes szülői engedély nélkül. Osztálytársa volt a sintértelep vezetőjének a lánya, aki sokat mesélt neki a dögkútról, amibe az elhullott állatokat gyűjtötték, kutyákat és macskákat is, és egyszer a barátnő azt mondta neki, ha érdekel, gyere ki hozzánk. Így egy napon az iskolából nem a nagymamához indult ebédelni, hanem a több kilométerre lévő Muszályban lévő telepre, megtekinteni az elhullott állatokat. Otthon volt is pánik, hogy mekkora, az mutatja, hogy  a világ legjámborabb, szeretetre méltó nagymamája is egy méretes pofonnal jutalmazta a „szeme fényét”.

140227_úttörő.jpgAbban az időben a gyerekek nagy többsége szeretett olvasni, a mieink is.  Erre én „szolid” rábeszéléssel előírtam olvasónapló vezetését, ami végül is annyit jelentett, hogy minden könyvnek a tartalmát be kellett írni egy füzetbe. Visszatekintve úgy látom, hogy ez sem volt veszélytelen lépés, mert lehetett volna az is következménye, hogy megutálják az olvasást, vagy csak kényszer hatására  vesznek könyvet kézbe. Hál'isten, nem eztörtént. Mikor azt kérdezték, hogy milyen hosszúnak kell lenni a tartalomnak, azt mondtam, hogy akármilyen hosszú, vagy rövid lehet, de tartalmazza a történet lényegét. Előfordult, hogy Lackó fél napot dolgozott azon, hogy egy vastag regény tartalmát néhány sorba sűrítve úgy mutassa be, hogy én se tudjak belekötni. Györgyi ebben is csapongóbb volt, de ő is megcsinálta. Végeredmény: mindketten megtanultak fogalmazni, és ahogy elnézem a mai munkájukat, nagyon nem fizettek rá erre az atyai mániára.

140227_ünnepség.jpgAz akkori nevelési gyakorlat a fizikai munkát is fontosnak tartotta és a tanév első két hetében a béketéri hetedikes és a nyolcadikos tanulók a konzervgyárban szilvafelezést végeztek, amiért fizetést is kaptak. Ez mellett – az én praktikus elveimnek is áldozva – a nyári szünetben is ragaszkodtam valamilyen munka végzéshez. Lackó tán tizenhárom éves volt, amikor első munkaként egy kertészetben dolgozott, ahol az általam ismert kertészt felkészítettem, hogy nehogy valami uli-buli, mondjuk ivóvíz kínáló munkát adjon, hanem valami könnyű, de értékes dologba vonják be. Megtették. Lókapa elé fogott ló vezetését végezve szerzett munkatapasztalatokat, majd otthon beszámolt élményeiről, hogy az a nyavalyás ló folyton rátrüszkölt, ö meg unatkozott és ezért menet közben kiszámította, hogy egy műszak alatt 8200 métert gyalogolt és hiába volt engedélyezve délután a strand, inkább haza ment pihenni.

Erről az időszakról szólva ki kell emelni azt, hogy nekünk megadatott, hogy minden délben együtt ebédeltünk a nagymamánál, ami lehetőséget biztosított a beszélgetésre, és nem csak a tanuláshoz, munkához kötődő témák körüljárására. (Egy ilyen közös ebédről késett el Györgyike a dögkút látogatás miatt, ezt is „kiértékeltük”).

140227_padon.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://8danosnyugger.blog.hu/api/trackback/id/tr1005824888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása