A rendszerváltás elejéről mesélve emlegettem unokáimat is, akik akkoriban még csak nagy ígéreteket hordozó kedves apróságok voltak - mára meg már nagyobbrészt a harminc évesek táborát gazdagítva viszik tovább a „végtelen történetet”. Na, nem a Michael Ende könyvében leírtak szerintit, hanem igazából. Ha valaki, ne adj’ isten, az elmondottakat olvasva azt gondolja, vagy éppen ki is mondja, hogy dicsekszik az öreg, annak lehet, igaza lesz, de szerintem, aki négy ilyen unokával nem ezt teszi, az finoman szólva, nem mond igazat, de leginkább is hazudik. 

Egyformán kedvesek nekem, de az elmondásban valahogyan mégis „rangsorolni’ kell őket és ezt az életkoruk alapján teszem, kivéve ezt az első képet, ami alapul szolgálhat annak a mondásnak, hogy „miből lesz a cserebogár” – hát ezekből.            

Peti a legidősebb, aki a Zrínyi általános nyolc éve után az ÁFÉOSZ Szakközépiskolában folytatta tanulmányait, de szerencséjére még akkor, amikor az iskola lehetővé tette azt a szenzációs gyakorlatot, hogy azok a tanulók, akik vállalták, egy előkészítő évvel kezdhették a tanulmányaikat, ami alatt megtanultak angolul, és megerősítették matematikai ismereteiket is. A tanév végén az angliai Hastings-ben töltöttek néhány hónapot, ahol családoknál laktak, de nem magyarok együtt. Peti például egy portugál fiúval és egy japán leánnyal. Délelőtt iskolában gyakorolták a nyelvet, „otthon” pedig együtt töltötték az időt a házigazda anyával, apával és a hozzájuk hasonló korú gyermekeikkel. Ezzel a megoldással elérték, hogy a „normál” négy évet már középfokú angol nyelvvizsga birtokában kezdték.  Peti később letette a felsőfokú vizsgát is, és ami ennél is sokkal többet ér, beszéli is a nyelvet.

A szakközépiskolai érettségi birtokában, egyetlen  előkészítő különóra nélkül, a Szegedi Tudományegyetem Jogi Karára felvételizett, a bejutási szintnél öttel több pont ért el és egyetlen félév csúszás nélkül abszolválta az egyetemet. Azóta már lerakta a jogi tanulmányok minőségi befejezetését bizonyító szakvizsgákat is. Megy tovább a történet, megjelent Edit, együtt jártak, eljegyezkedtek, összeházasodtak ...

... megszületett Dávid, és doktor úr ma már az apa szerepet gyakorolja. 

És még csak az elején tartanak.

Petra, korban a második, aki a Zrínyi nyolc általános éve után két évet a Bolyai Gimnáziumba járt, bekerült Adamik Feri bácsi ifjúsági kosárcsapatába, eljutott a kadet válogatottságig, majd a soproni NB I-es női kosárlabda csapat profi játékosaként fejezte be  gimnáziumi tanulmányait. Az érettségi után a szegedi csapathoz igazolt és a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula karának sport tagozatán tanult. Sérülései miatt be kellett fejeznie a profi sportot, ezért egészségfejlesztő-életmód szakos tanári szakon folytatta tanulmányait és szerzett diplomát. 

Nyári munkában Cipruson dolgozott, mint szállodai operátor, ahol megismerkedett egy walesi fiúval, aki egy másik szállodában végzett hasonló munkát. Ezek után Angliában, Redingben kezdett dolgozni, majd a „walesi kapcsolat” komolyra fordult, itthon is bemutatta Rodrit, majd az óceán partján, Peti és Edit asszisztenciája mellett összeházasodtak.

Petra egy redingi középiskolában kezdett tanítani, egy évig, mint T.A (tanárasszisztens), majd az iskola anyagi segítségével lerakta az idegen diploma elfogadásához kötelező különbözeti vizsgákat, és jelenleg mint tanár dolgozik. Itthonról neki „csak” középfokú angol nyelvvizsgáról van papírja, de - úgy  gondolom - azért tudhatja kicsit jobban is a nyelvet, ha középiskolai tanárnak megfelel.

Fiatal házasként vásároltak, egy parkerdő szélen álló sorházban lakást, számunkra elképzelhetetlenül egyszerű és kedvező feltételekkel, felújították, és a bankhitelből annyit törlesztenek havonta, mint amennyit azelőtt fizettek az albérletért.

Van munkájuk, van lakásuk, jöhet a gyerek. Jön is. 

Korban következő unoka Andris, aki csak néhány hónappal maradt le Petra mögött a világrajövetelben. Általános iskolát unokatestvérei példája alapján választott (ő is a  Zrinyibe járt), innentől viszont az apai hagyományt követte. A Katona József Gimnáziumban érettségizett, majd a Közgáz Egyetemen tanult tovább, amely az apja idejében még Marx Károly nevét viselte,  de ő már Corvinusként látogatta. Oszlopos tagja volt a Rajk László Szakkollégiumnak is (amelynek viszont nem változott a neve …). Itt azonban már jöttek a változások: nem elméleti szakirányt választott, hanem marketing specialista lett . Szakterülete az internet, munkanyelve az angol. A névjegykártyája szerint jelenleg a Telenor mobil applikációs menedzsere, bármit is jelentsen ez.

Az egyetemen talált rá a párjára, Zsófira, akivel már évek óta élnek együtt – két éve saját, igényesen kialakított lakásukban. Úgy tudom, hosszú távra terveznek együtt.

Ígéretes szakmai előrehaladásán, és harmonikusnak induló családi viszonyain túl nagyon büszke vagyok arra is, hogy fiatal kora ellenére komoly borszakértővé nőtte ki magát. Annak idején tudatosan ültettem le apját, és barátait a konyhában, és kínáltam meg őket a megyei borversenyekből visszamaradt, díjnyertes italokkal, mert azt akartam, hogy a minőséget preferálják a mennyiséggel szemben. Az apjánál ez be is jött, és nagy öröm látni, hogy még az unokára is hatással van ez a nevelés.

Kata a legfiatalabb. Ő a Kodály iskolában járta az általános hat évet, de a Katonában érettségizett. Már ekkor is látszott, hogy „mindenevő”. Eleinte zongorázott, aztán áttért a gordonkára, és gitározni is elkezdett tanulni. Egy időben röplabdázott, 16 és 18 éves kora között pedig a farmeros-bakancsos-kockásinges „alternatív” világ ejtette rabul.

Felsőfokú tanulmányait ő is Szegeden kezdte, biológusnak tanult, majd a master fokozatot Gödöllőn szerezte meg, biotechnológiára szakosodva. Az utolsó félévet Belgiumban, a Leoven-i Egyetemen töltötte, így hát ő is magas szinten beszéli az angol nyelvet.

Mindig kutatói ambíciói voltak. Egyetemistaként sikeresen szerepelt a Tudományos Diákköri Konferencián, és rögtön a végzés után PhD hallgató lett, s egyben az MTA Növénytani Intézetében kezdett dolgozni. Bevallom, ez tetszett nekem, a növénytan is (hisz közel áll az agráriumhoz), meg a kutatás is (lévén magam is kutató). Kata azonban nem érezte jól magát itt, és átpártolt a gyógyszeriparba. Most már két éve a Richter egyik kutatócsoportjának tagja. Elégedett, és nyilván vele is elégedettek, ha ennyi idő után már egy kisebb projekt irányítását is rábízták.

Ő is megtalálta a párját, egy szimpatikus, éppen szakvizsgázó jogász fiú személyében. Úgy tűnik, ez a kapcsolat is komoly, hisz évek óta tart.

Merem remélni, hogy  a fentieket olvasva, nagyapai büszkélkedésem nem minősül megalapozatlan dicsekvésnek és az ő véleményüket is be tudom mutatni ezen a névnapi ajándékukon.