A kötelezően rögzített ünnepek, mint a karácsony, a húsvét, vagy a november elsején tartott mindenszentek hagyományos megtartása mellett, a mi családunkban valahogy úgy alakult, hogy a nyárvégi augusztus hónap egész sorát tartalmazza a családi közösködéseknek. Ugyanis nálunk ebben a hónapban sok ünneplési lehetőség volt/van, mert jónéhányan viseltük/viseljük az Ilona és a László nevet, és köszönthetjük egymást. De valahogy úgy alakult, hogy a családtagok esküvőinek – s ennek következtében a házassági évfordulóknak is augusztusi a dátuma. Mindezek közös megünneplésére tartjuk meg az úgynevezett „Király napot”, amikor összejövünk, ahányan csak tudunk a családból és örülünk egymásnak. A mi augusztusi esküvőnkről már meséltem, de ide is kívánkozik egy még nem mutatott kép, nekem is jól esik látni, hogy milyen szépek voltunk és milyen fiatalok.
Györgyi és Karesz esküvője is augusztusra volt tervezve, de praktikus okokból néhány héttel előbb történt. Egyszerűen arról volt szó, hogy a szokásos beutalót így lehetett a legkedvezőbben rendezni. A tiszti klubb-ban tartott lakodalomból egyenest a balatonlellei üdülőbe vitte őket egy barátunk a családi Zsigulival. Egy hét múlva meglátogattuk őket, s útközben ismerőseink úgy megpakolták a kocsit dinnyével, hogy mi alig fértünk el. A dinnyét persze a fiatalok több hét alatt sem tudták volna megenni, de nem volt semmi gond, az üdülő felében endékások voltak, akik „segítettek”, jószerével, még a dinnye héját is elpusztították, úgyhogy nem kellett visszahozni egy dekát sem. Mint látható, Ők is szépek és nagyon fiatalok.
Lackó és Zita esküvője viszont tényleg augusztusban volt. Lehet, hogy ismétlés, de nem baj, ők is nagyon szépek és nagyon fiatalok voltak. Hát, ők már akkoriban is saját(ságos) egyéni utat követtek, igényük szerint, nem lakodalom volt, hanem közös családi ebéd, majd a Mészi mamáék szalagházi, nem túl nagy lakásában jöttek össze a barátokkal, megitták a fürdőkádba bejegelt italok tömegét, megették a jakabszállási barátoktól származó csodálatos őszibarackot és szokás szerint ismételten megváltották a világot.
Az augusztusin kívül tulajdonképpen van egy másik „Király nap” is az évben, karácsony második napján. Azért ekkori, mert a szétágazó családtagok eddigre tesznek eleget a más irányú kötelezettségeknek. Ekkorra már mindenki teleette magát finomságokkal, ezért, terv szerint, nem csinálunk nagy traktát, csak úgynevezett „kárlátást”, azaz az asszonyok összehozzák az ünnepi ”maradékokat”, felrakják az asztalra és a végén mindig az derül ki, hogy ez volt a legjobb, és hogy tudunk mi még enni.
Az augusztusi király napnak általában kerti parti, bográcsolás és sütögetés adja meg hangulatát, meg olyasmi, hogy az unokák ide hozzák el választottjukat, majd férjüket, vagy feleségüket.
Előfordult két éve, hogy még a szokottnál is tágabb volt a „vendégkőr”, mert Petra unokánk, nemcsak a walesi illetőségű férjét, akivel az Atlanti óceán partján keltek egybe és természetesen nagyon szépek, és nagyon fiatalok voltak,
hanem az egész famíliát elhozta. Így néztünk ki.
A fejlődés nem áll meg, a családi létszám bővül, Petiék fegyelmezett, jogkövető állampolgárokként teszik dolgukat, ami náluk azt jelenti, hogy augusztusban jegyezkedtek el, ilyen szépek voltak
Májusban házasodtak össze, még szebbek voltak,
de az idei király napról, lehet, hogy távol maradnak, mert jön az utód, aki az én első dédunokám lesz, de róla még nincs publikálható kép. Majd jövőre. Távolmaradásukat meg elfogadjuk igazoltnak.