Pünkösdkor, a tőserdei sütögetés közben, ahogyan a régen látott barátok között szokás, emlékeket idéztünk fel. Szó esett, többek között, az 1978-as fogathajtó világbajnokság körüli kalandjainkról is, aminek az is adhatta az apropóját, hogy mindössze néhány száz méterre voltunk a hercegi vendég titokzatos szállásától.
Azóta Kecskemétet és környékét a fogathajtás országos központjaként tartják számon, az idei nyárra is esik egy két verseny, de ez a mi időnkben még nagyon nem így volt. Az 1976-os hollandiai vébén a magyar csapat többedszer is tarolt és a nemzetközi szervezetek úgy gondolták, hogy ezek után illendő volna Magyarországnak is ebben a sportágban világbajnokságot szervezni.
Azt nem tudom, hogy milyen előzmények után, de a megyei vezetés 1977 karácsonya és 1978 újéve között elvállalta a vébé Kecskeméten történő megszervezést. Ezek után - gondolom azért, mert lovakról van benne szó - úgy döntöttek, hogy a verseny feltételeinek a megteremtése, vagyis a hadtáp munka, a Megyei Tanács Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztályának a feladata legyen. Ez a hatvannyolc fős csapat eddigre már megoldott sokféle feladatot, de a vébé szervezés igencsak nagy falatnak látszott, mert csak nagyon ködös elképzeléseink voltak, hogy tulajdonképpen mit is kellene csinálni. Próbáltunk tájékozódni a lovas szövetség vezetőitől, mert úgy gondoltuk, hogy nekik lehetnek idevágó ismereteik. A versenyre magára, a csapat felkészítésére, a verseny bonyolítására voltak is, de mi nem erre voltunk kíváncsiak, hanem olyasmire, hogyan lehet elhelyezni több száz lovat a versenypálya közelében, azokat takarmánnyal ellátni, a csapatok tagjait, a versenyzőket, a segédhajtókat, a lóápolókat, meg egyéb tartozékokat a lovak közelében, megfelelő szinten elhelyezni, beleértve az angol királynő férjét, Fülöp herceget is. Nekünk kellett kitalálni a verseny maratoni számának útvonalát, valamint az akadálypálya helyszínét. A lovas szövetség vezetői dr. Pál János, dr. Várady Jenő, meg munkatársaik szerint ez külföldön úgy történik, hogy a verseny végén kihirdetik a következő vébét rendező országot, ahol létrehoznak egy szervezőbizottságot és két év alatt felkészülnek. Nekünk erre mindössze egy félévünk volt. De megoldottuk.
A lovak és a személyzet elhelyezését a Fémmunkás Vállalat félig kész termelőcsarnokaiban biztosítottuk, amelyek közel voltak a széktói stadionhoz. A mérnöki gárda nagyon nem örült ennek, hiszen a precíziós gépek befogadására készült csarnokokba lovak költöztek, szénát és egyéb takarmány tároltak, a lóápolók gondozták, kefélték a "versenyzőket". Lehet, hogy aggályuk nem volt teljesen alaptalan, mert elmondásuk szerint, a beállított gépekre még évek múlva is hullott a lópor.
Fülöp herceg megfelelő szintű elhelyezésének megoldása is növelte gondjainkat, majd eszünkbe jutott, hogy kikérjük Abonyi Imre bátyánk véleményét, akiről tudható volt, hogy szoros sportbarátság fűzi a herceghez. Megnyugtatott, hogy a herceg igazi sportember, így verseny idején nincsenek extra igényei. Magyar Feri a Szikrai állami gazdaság igazgatója javasolta, hogy a gazdaság szolgálati villája, amelyben a revizorokat szokták elhelyezni alkalmas lehetne. Az is volt, még a biztonsági szolgálat sem emelt kifogást ellene, valakikkel úgy egyeztek meg, hogy a kerítésen belül a herceg kísérete, a kerítésen kívül a magyarok biztosítanak. A verseny ideje alatt a környező kertekben mindig „kapálgattak” is jól fejlett fiatal emberek. A szálláshely hollétét csak néhányan ismertük és jól szórakoztunk a nyilvánosságban terjengő – terjesztett – híreken, hogy pl. a herceg Solton a megyei üdülőben lakik és naponta helikopter hozza, de beszéltek a bugaci vadászházról, meg az angol követség budai vendégházáról is. A helyszínt be kellett mutatnunk az angol nagykövetnek és feleségének is, aki fehér kesztyűs kézzel tapogatta végig a fürdőszoba berendezéseket és minden jóváhagyott. Volt egy kérdése a nagykövet úrnak is: „hol van az a csengő, amely megnyomásával a herceg a hátsó kis épületben lakó gondnokot hívhatja”, Magyar Feri közölte: csengő nincs, ki kell küldeni az inast, hogy szóljon a gondnoknak. A herceg egyébként tényleg nagyon kellemes és jó humorú ember volt, tetszett neki a barackpálinka is, meg gondolom a szűkebb kíséretének is, mert a vendéglátásért felelős kollégát a frász kerülgette, amikor alá kellett írnia a herceginek tulajdonított, több mint száz palackos fogyasztást.
Részese voltam a verseny maratoni útvonalának kialakításának is. Úgy gondoltuk, hogy a vébé szélesebb nyilvánosságának bemutatjuk a Kecskemét környéki kertkultúra magas színvonalát és szépségeit. A Széktói Stadionból a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet miklóstelepi részlegének kertjén keresztül, a tizenkilencedik század végén épült szépséges borospince platóján át, majd jól művelt szőlőültetvények között Hetényegyháza egyik hosszú utcáján végig, a nyíri erdőbe vezetett a pálya, ahol is felépítették az akadályokat. Visszafelé a Nyíri úton, az akkor még nem létező arborétum helyén, a kis dombon álló Mária kápolna előtt jöttek a fogatok. Jó néhányszor végigjártam a kötelező bemutatások során ezt az utat, és nagyon büszke voltam, amikor láttam, hogy a vendégeket mindig lenyűgözte, hogy milyen szép és gazdag a mi vidékünk.
Az emlékek felidézésének hatására nosztalgiázhatnékom támadt, magam mellé vettem Ruzsa Leó barátomat, a Kutató volt gazdasági igazgatóját és végigjártuk a régi utat. Hát nem volt maradéktalan az örömünk. Ahol valamikor pezsgett a tudományos élet, sorra születtek a nemzetközi elismerést is kiváltó eredmények, a kutató és a volt vincellériskola patinás épületei bezárva (felső kép), egyedül a még ma is korszerűen műszerezettnek számító laborszárnyban tevékenykedik dr. Szegedi Ernő kutató és három munkatársa, a nagyhírű pince megközelíthetetlen, a szőlőtáblák messze nem a régi rendezett képet mutatják. A Hetényi utca nem okozott csalódást és a Sulyovszky erdőben harminchat évvel ezelőtt felállított világbajnoksági akadály maradványai (alsó kép), amelyben a herceg és fogatbírója Abonyi Imre fölborult, emlékeztetett a több mint ötvenezer látogatót vonzó rendezvényre.
Az elmúlt évtizedekben a város már többször volt helyszíne sikeres fogathajtó világbajnokságnak. Valószínűleg ezek szervezése és kivitelezése profibb lehetett, mint a mi rögtönzésünk volt, de az elsőséget senki nem vitathatja el tőlünk.
