Legutóbb a Regiszter tevékenységének fontos részét képező fejvadászat-tanácsadás dolgairól meséltem, de annál azért sokkal több dolog történt, mint ami az önként vállalt bejegyzés terjedelembe belefér, ezért ma is felidézek néhány, „kimaradt”, számomra fontos, a kedves olvasó számára pedig remélhetőleg érdekes történést.
A kezdetekben együttműködtünk egy fiatal, tehetséges pszichológussal, akivel közösen alakítgattuk a jelöltek személyiségvizsgálatának gyakorlatát. Az általa elvégzett, tényleg lelkiismeretes és szakszerű vizsgálatokkal kapcsolatban volt egy olyan igényem, hogy a nálunk megfordulók, egészséges, a munkaerő piacon mozgó személyek, akiknek magyarul mondjuk el megállapításainkat. A cégeknek átadott véleményt is úgy fogalmazzuk, hogy rövid legyen, magyarul szóljon, mert a céges vezetők különben nem igazán veszik figyelembe.
Ezzel meglehetős gondot okoztam neki, mert a pszichológia szakkifejezéseit a mindennapi nyelv szintjén nem igazán tudta elmondani, meg úgy láttam, hogy féltette a szakszerűséget is. A megíratott tesztek eredményei ismertetéséhez ilyen példákkal „segítettem” neki: a frusztrációs toleranciát mint hülyeségtűrő képességet magyarázom, mert ennek a gyengesége abban (is) nyilvánul meg jellemzően, hogy az ilyen ember mindig védekezik, ilyeneket mond: „nem én vagyok a hibás, amiatt a hülyeség miatt, vagy amiatt a hülye miatt nem sikerült valami”. A depressziót meg úgy, hogy „időnként minden emberrel előfordul, hogy padlóra kerül, de amíg egyedül, külső segítség nélkül, fel tud állni, addig ez nem betegség”.
A betegség fogalom értelmezését is ezen a nyomon magyaráztam. Egyszer egy cégvezető anyagában így fogalmaztam: „fizikailag és pszichikailag egészséges…” Mire ő azt mondta, hogy ez nem igaz, mert ő cukorbeteg. Megmagyaráztam neki: „ezt beszéld meg a belgyógyászoddal, add be magadnak ez előírt időben az inzulint, valamennyire tartsd be a javasolt diétát, és tudod a céget egészségesen” vezetni.
A „megfelelési szándék” szerintem egy nagyon fontos személyiségjegy, aminek értékelésére, főleg ha az egyébként jó adottságú személynél mutatkozott gyengének, nagy gondot fordítottam (s fordítok a mai napig). Valahogy így: „rosszul adod el magad, nagyon szereted, ha megsimogatják a buksi fejed, észreveszik, hogy valamit jól csinálsz, de ostobán reagálod le a dicséretet és le is szoktatod a környezetet az elismerések közléséről”. Megkérdezem, hogy szeretsz-e főzni, nagy többségnél igen a válasz, tehát „ha valaki megdicsér, hogy jó az étel, ahelyett, hogy azt mondanád, hogy jaj de örülök, most egy marék zsebpiszkot is tettem bele, mert te úgy szereted, így reagálsz, ’mért, vazze, mikor főztem én rosszat’. Ne csodálkozz, hogy nem kapsz több elismerést.” Volt olyan, aki még további indoklás is kért, annak azt mondtam, hogy értse, „olyan vagy, mint a lazac Pravdába csomagolva”. (Lehet, hogy ez ma már nem mindenki számára érthető, de aki az átkosban járt Moszkvában, az a boltokban tapasztalhatott ilyent. Én tapasztaltam és valahogy azóta nem szeretem a piros halat.)
Még egy példa erre a magyarítási mániára. A tesztből kitűnik, hogy a vizsgált személynek jó az önismerete, de nem hisz saját magának és gyakran „neki megy a falnak”, és utólag ekézi magát, hogy látta, hogy ott van, de mégis… Fejére olvasom és többük kérdezi, hogy mit csináljon, hogy lehet erről leszokni. Válaszom, nem tudom, de legközelebb, ha indulsz neki a falnak, jusson eszedbe: a Király azt kérdezi, hogy „neki kell annak menned”, ha azt gondolod, hogy igen, akkor menjél, de ha rájössz, hogy nem, az sem fog ártani.
A svájciaktól (SMVA) kapott megbízás alapján kidolgoztam a kezdő vállalkozók vizsgálati módszerét, ami nemcsak a személyiség, hanem a szakmai alkalmasságot is vizsgálta. Ezt a tanfolyamok kezdete előtt javasolták elvégezni. Érdekes tapasztalat volt, hogy ezt a gyakorlatot nem minden képzési központban fogadták el, egyik kolléga meg is fogalmazta, hogy ő nem szívesen közölné egy lelkes vállalkozni akaróval, hogy ehhez neki nincs meg a szükséges adottsága, csináljon valami mást, mondjuk, legyen alkalmazott valahol.
Egy cégvezető, akinek dolgoztam, elmondta, hogy van egy pszichiáter ismerőse, aki kíváncsi lett az általam alkalmazott módszerekre. Összejöttünk. „Eljátszottuk”, hogy egy cég küldte, én meg elvégeztem a „pályázat előbírálati” vizsgálatot, végigcsináltam a „magyarított” interjút. Nagy élmény volt pozitív véleménye, miszerint egészséges emberek, munkaerő piaci célból történő vizsgálatánál ez a gyakorlat sikeres lehet, de a beteg emberek esetében, nyilván szélesebb alapokon kell vizsgálódni. Ezek után, ha tényleg komoly pszichés problémákkal küzdő emberrel hozott össze a sors, mint addig sem, nem kezdtem kuruzsolni, hanem rábeszéltem, hogy jelentkezzen be az ismerősöm rendelésére. Volt amikor meg is fogadták ezt a tanácsomat.
Az rendszerváltás után meg kellett ismerkednem az oktatás új formáival is, amikor a Salesmaster Hungary cég által szervezett „Golyóálló vezető”, 96 órás tréning vezetését vállaltam. Nem volt könnyű az átállás, hiszen én a porosz módszert gyakoroltam hosszú időn keresztül, ahol az előadó, ahogyan azt a neve is kifejezi, előad, a hallgató meg, a nevével ugyancsak egyezően, hallgat. A tréningen meg el kellett érni, hogy az adott cég menedzsmentjének a tagjai, akik ugyancsak a porosz metodika szerint képződtek, aktívan vegyenek részt az egész nap tartó tréning munkájában. Az amerikai rendszer egyébként is nagyon idegen volt a számomra, mert nemcsak a tananyagot adták, hanem még azt is leírták, hogy az előadó mikor mit csináljon. Megpróbáltam követni. Nem akart sikerülni. Az első tréning negyedik foglalkozásán rájöttem, hogy ez nekem így nem megy. Ezzel a szoros, túlszabályozott rendszerrel én előbb utóbb megbukok. A tartalmi rész fantasztikusan jó volt, kiváló technikákat ismertem meg én is. Átállítottam saját képemre az egész oktatást. Minden résztvevőt a kezdetek előtt, saját rendszeremmel bevizsgáltam, így megismertem személyiségüket, és fel tudtam oldani, még a vállalat jogászának az ellenérzéseit is. Én meg kiszálltam az amerikai béklyóból, saját magamat hoztam és végül mindannyian élveztük az új tréning típusú oktatás tartalmi és formai lehetőségeit.
