Vállalkozói létem első időszakának "bukásai" -- nyereg, rongy és satöbbik – után egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ebben az „új világban” is akkor lehetek sikeres, ha meglévő tapasztalataimra és ismereteimre hagyatkozom. Kézenfekvő volt, hogy az önkormányzati körben és a mezőgazdasághoz kapcsolódóan keresem a lehetőségeket, hiszen ezen a területen rendelkeztem valós értéket képviselő tapasztalatokkal és kapcsolatokkal.
Szívesen szólok a vállalkozás kezdeti sikereiről, bár azok tényszerű felidézését némileg nehezíti, hogy három évvel ezelőtt jelentős változás következett be a „forrásértékű” dokumentációim állapotában. Húsz év után hirtelen meg kellett szüntetnem, a nekem igen tetsző, megyeházi bérletemet, mert kellett a hely az alakuló Kormányhivatalnak. Költözés előtt kezdenem kellett valamit a két évtized alatt összegyűlt, több faliszekrényt megtöltő anyagaimmal is. Akkor még nem voltam sem 8danos, sem blogger, ezért könnyű szívvel szereztem 12 fekete zsákot, olyant, amiben a közhivatalok régi anyagait nem a kukába, hanem a zúzdába viszik, megraktam őket és az én vállalkozói múltan nagy része is elment a zúzdába. Ennek következtében, a visszanézésben nagyobb szerep jut a memóriának, bár néhány, számomra kedves, anyagot azért „megmentettem”, és még meg is tudok mutatni.
A többek között, a dán érdekeltséggel is rendelkező BIC üzleti és befektetési Intézettel is együttműködő Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány erős jogosítványokkal rendelkező, jelentős anyagi alapokat kezelő szervezetként, a megye gazdaságát igyekezett – igaz, hogy csak mérsékelt sikerrel – új, a kornak megfelelő irányba orientálni. Az alapítvány „szerződött” szakértőjeként én állítottam össze a „Bács-Kiskun megye mezőgazdaságának reorganizációja” c., 33 oldalas koncepció vázlatot, amit „véletlenül” nem dobtam ki, mert abban a dossziéban volt, amelyben a hozzám közelálló anyagokat tartottam, és amit a BIC vezérigazgatója „Az egyik legjobb tanulmány” jegyzettel látott el. Ezt be is tudom mutatni. Szerintem ez a tervezet ma is megállná a helyét, de a világ úgy alakult, hogy a megyei önkormányzat gazdaságszervező szerepe de facto megszűnt, így a tanulmány lóg a levegőben és legfeljebb a saját magam fényezésére használhatnám, de az meg nem érdekel senkit. Ja, meg tisztességesen, ha nem is nagyon vastagon, de meg is fizették. De ez sajnos nem minden esetben történt így.
Készítettem egy másik, a megye határain jelentősen túlmutató, az egész magyar kertészeti ágazatot felszálló pályára állító koncepció vázlatot is, amit, ki sem fizettek, meg bemutatni sem tudok, mert ment a fekete zsákba. Egy minisztériumi kapcsolatom összehozott egy kanadai befektető társasággal, akik azon gondolkodtak, hogy létrehozzák - vállalkozási alapon - az egész országot lefedő gyümölcs és zöldség nagybani piacot. Erre kértek egy koncepció vázlatot összeállítani. Megcsináltam. Statisztikailag alátámasztva, bemutattam a termőhelyi és klimatikus viszonyokat, a kertészeti ágazat tudományosan megalapozott fejlesztési hátterét, a szakember/kertészmérnök ellátottságot, a kertészetre jellemző családi alapozottságú munkaerő állományt, a nálunk termesztett 24 gyümölcs és zöldségnövényt fajtabontásban és megyénként a termesztett mennyiséget. Nyolc nagypiaci központot helyeztem el az ország területén, amelyek nemcsak szűken értelmezett felvásárló kereskedést folytatnának, hanem a piaci igények ismeretében szerveznék, integrálnák, szaktanáccsal látnák el, igény esetén még hitelszerzésben is segítenék a szerződéssel összekötött termelőket. A felvásárolt termékeket „adjusztálnák”, csomagolnák, saját szállító flottával, közvetlenül az európai üzlethálózatokba juttatnák, a visszamaradó tömegárut konzervnek dolgoznák fel, kifőznék pálinkának. Nagyjából ennyi. Lefordíttattam angolra, a végleges leadás előtt tájékoztatásként bemutattam, amikor csak hümmögtek, aztán meg végleges átvétel előtt fizetés nélkül eltűntek.
A szégyenkező „beszervezőmtől” megtudtam, hogy a kanadaiak, megismerve a fantasztikus lehetőséget, megijedtek, mert szerintük annak megvalósítása akkora ribilliót keltene Európában, hogy őket, mint az egész kitalálóját, „legéppuskáznák”. Ezért pénzüket inkább a kisebb hasznú, de ártalmatlanabb vegyes áruházak létesítésére fordítják. Nekem kettős „hasznom” lett belőle, egyik: élvezetes szép szakmai álmodozás volt, a másik: megtanultam, hogy írott szerződés nélkül nem szabad komoly dolgot vállalni.
A magyar ügyek sem mehettek ezen a vonalon túl jól, mert akkoriban, ha Pestre mentem, a mai Tesco áruházon túl, mindig reménykedve néztem azt a madzaggal kőrbekerített területet, amelyen lógott egy tábla: „Kecskeméti nagybani piac”. Később se’ tábla, se’ madzag. Sovány vigasz, másnak se sikerült.
Voltak a nagy ívű alapítványi munka mellett kisebb önkormányzati sikerek is, többek között kiadványok készítése, vagyonhasznosítási lehetőségek feltárása, személyi pályázatok előbírálata (erről egy másik bejegyzésben részletesebben is írok majd).
A megyei önkormányzatnak készítettünk egy változtatható oldalakból álló összeállítást a megye bemutatására, amit a külföldi vendégeknek, befektetőknek adtak át. Nagy sikere volt, meg is fizették és sokáig használták. Emlékszem rá, hogy több példány ebből is a zsákba került, de találtam néhány magányos oldalt, így be tudom mutatni az egyszerű, de roppant praktikus megoldását, amit fiam talált ki, ami szerintem el is várható volt tőle, a közgáz egyetemi tanulmányok, plusz a KSH Megyei Igazgatóság vezetőjeként szerzett gyakorlata alapján.
Kedves munka volt a kiskunhalasi városi tanácsnak készített regiszter is, amelyben a szociális és egészségügyi szolgáltatások személyi feltételeit mutatták be folyamatos karbantartási lehetőséggel. Ebből is megmaradt egy példány, be is mutatom.
