1939. szeptember elsején két fontos dolog is történt a világban. Egyik: megkezdtem tanulmányaimat a ceglédi rom. kat. elemi népiskolában, a másik: kitört a második világháború. Nyilván ebben az időben még az első történés hagyott mélyebb nyomokat bennem. Néhány év múltán a második hatása sem volt jelentéktelen, de erről majd kicsit később írok.

Gór Ilonka tanító néni vezérletével, még a régi típusú dőlt betűkkel kezdtük az írás tudományának elsajátítását, eleinte még palatáblán, majd 363-as tollal, amit később vágotthegyűre cseréltünk. Kezdeti eredményeim, a képen látható bizonyítvány szerint nem voltak éppen rosszak, közülük is a nyájas olvasó szíves figyelmébe ajánlom, hogy szorgalmam ekkor még ernyedetlen minősítést érdemelt. A későbbiekről, persze csak a hellyel való takarékoskodás miatt,  nem közlök képeket 

A második osztályba lépésemkor kitört az ügyeletes tanügyi reform, azaz bevezetésre került a zsinórírás, ami szinte mindenben más volt, mint a korábban még csak félig-meddig megtanult dőltbetűs.  Össze is keveredett bennem derekasan a két formáció, a mai napig keverem a betűformákat, ami a külalaknak sem igazán válik előnyére.

Idevágó, maradandó élményem volt negyedikben, amikor Szabó Dezső tanító úr egy oldalas büntető feladatot íratott, többek között velem is és hát az enyémet nagyon csúnyának tartotta és visszaadta lemásolni. Megtörtént, beadtam, mire a tanító úr a következő szavakra fakadt: fuj, ez úgy néz ki, mintha tintába mártott legyek mászkáltak volna rajta, vedd le a szemüveged. Levettem és puff, két szép egyforma pofon volt a jutalmam. Ma már ez kiment divatból, de ki tudja…

Tanügyi reformból persze nem ez volt az utolsó, diákként, hallgatóként, tanárként megéltem még több tucatot belőle és tanúként bizonyítom, hogy sem a reform kitalálóinak, sem az elszenvedőinek nem ártottak meg, legfeljebb nem használtak.

Nem tudom, hogy a mai kisdiákok hogyan tanulják, vagy tanulják-e egyáltalán az egyszeregyet, de nekünk még keményen be kellett gyakorolni, amihez sajátos, de sikeres módon járult hozzá Herdovics tanító úr. Az osztály kórusban mondta hogy egyszeregy az egy, kétszer egy az kettő, stb. stb. a tanító úr pedig sétált a padok között és a nevelési céllal tartott több pálcájából egy vékonyabbal vezényelte az ütemet, ami azt jelentette, hogy akihez az eredmény mondásakor ért az kapott egy suhintóst. Ma gonoszul azt mondhatnánk, hogy a szó szoros értelmében a fejünkbe verte a tudományt. De legalább tudjuk...