1973 júniusában megkaptam a végbizonyítványt az aspiránsi tanulmányok sikeres befejezéséről, ami azt igazolta, hogy átrágtam magam a kásahegyen, folytathatom a kandidátusi végcél eléréséig tartó utamat. Folytattam is. Már csak az értekezés megírása, munkahelyi vitában való megvédése, a végleges változat és a tézisek összeállítása, benyújtása és a nyilvános vitán való megvédése volt hátra.

Ja, meg a napi munkám végzése, ami jelentősen feldúsult, mert ezerkilencszázhetvennégy elején Gódor Jóskát, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztály akkori vezetőjét, megválasztották Kecskemét város tanácselnökének, engem meg -  kérésem ellenére - kineveztek osztályvezetőnek.  A megye agrárjellegéből következően ennek eleget tenni meglehetősen vaskos feladat volt, de a három helyettesemmel, Molnár Miskával, a gyakorlat mesterével, Pfennig Gyuszival az országos hírű kertésszel és Szűrszabó Dénes ifjú agrármérnökkel, valamint az Megyei Állategészségügyi Állomás, a Megyei Növényvédő Állomás, az Állattenyésztési Felügyelőség, az Élelmiszerfelügyelőség és a Megyei Földhivatal igazgatójával, akik egyben a megyei osztályvezető szakhelyettesei voltak, sikeresen elvezényeltük a megye élelmiszergazdaságát.

Az saját dolgaimhoz viszont így sem volt egyszerű megteremteni szükséges időkeretet. Megnyújtottam a napot, abbahagytam a napi három doboz cigaretta elfogyasztását jelentő dohányzást, minden napot legalább félórás jógázással kezdtem. Jelenthetem, egyik sem ártott meg és még haladgattam is, bár ennek ütemével soha nem voltam elégedett.

Három év munkája után, 1976 nyarán, éreztem úgy, hogy értekezésemmel vállalhatom a munkahelyi vitát, amire természetesen a Közgazdasági Egyetemen, igen rangos szakértők részvételével került sor. Aspiránsvezetőm, aki az együttműködésünk évei alatt, mindig korrekten, megértően, de ugyanakkor a munka színvonalából jottányit sem engedve látta el feladatát, a következőket mondta jegyzőkönyvbe.

Nem tagadom, a sok kínlódás után nagyon jól estek ezek a szavak attól az embertől, aki odáig igen csak szűken mérte a dicsérő szavakat. A vitán résztvevők sok hasznos javaslatot tettek, de kivétel nélkül azt nyilatkozták a jegyzőkönyvbe, hogy az értekezés a javaslataik figyelembe vétele nélkül is teljes értékű és benyújtható. Az eredeti munkatervemben nem szerepelt az adott kor valóságára gyakorolt hatás bemutatása, amit nagyon fontosnak tartottam, ezért kértem, hogy „javasolják” egy kitekintés című fejezet megírását is. Megtették.

Véglegesítettem és benyújtottam a Tudományos Minősítő Bizottságnak a 377 oldalas, „A mezőgazdaság amerikai utas tőkés fejlődése  és a népi demokratikus agrárátalakulás Bács-Kiskun megyében” című kandidátusi értekezésemet és az abból készült 15 oldalas, „Kandidátusi értekezés tézisei” című összeállítást. Az értekezést a két opponens kapta bírálatra, a téziseket a nyilvános vita résztvevői.

A nyilvános akadémiai vitára 1977. május 30-án, került sor, 30 fokos melegben több mint százötven résztvevővel. A hőségre való tekintettel az elnök közölte, hogy a jelenlévők lazíthatnak öltözékükön, de azt is hozzá tette, hogy ez természetesen a jelöltre nem vonatkozik.  Izzadtam is derekasan, de azt nem mondhatnám, hogy ebben csak a melegnek volt szerepe …

Azt hogy mennyien lehettek, utólag mesélték, én csak néhány számomra nagyon fontos embert láttam, leginkább  a családtagjaimat, munkatársaimat, tanszéki „kollegákat”. Az  különösen jól esett, és erősített, hogy láttam bejönni  Berend T. Ivánt is, aki akkor az egyetem rektora volt. Csak a dolgokat utólag átgondolva értettem meg, milyen szép gesztust tett felém azzal, hogy eljött a védésemre és ezzel mindenkinek a tudtára adta, hogy itt van,   mert én az ő csapatához tartozom.

 Indult is minden a dolgok rendje szerint, az opponensek, a modern Advocatus Diaboli szerepükhöz illően, ízekre szedték az értekezést, az írásban előzetesen megkapott véleményükre én is felolvastam a válaszaimat, ők elfogadták és kezdődött a „szabad” vita. Csak később értettem meg, hogy a vitavezető elnök miért tűnt olyan idegesnek. Volt néhány korrekt szakmai hozzászólás, majd bejelentette, hogy van egy írásbeli vélemény is, amit az akadémiai szabályok szerint a bizottság titkára fel fog olvasni. Felolvasta, én meg jegyzeteltem, mint az őrült, mert nekem mindenre válaszolni kellett. Ilyen állítások voltak benne: az értekezés nem marxista szemléletű, még Leninnel is vitatkozik, pártellenes, a kulákság apoteózisa (istenítése, dicsőítése), az érvényes párthatározatok tagadása, kijátszása, fejedelmi többes használata, meg egyéb mocskolódások, valamint javaslat az egész elutasítására.  A titkár akadozó felolvasása, meg az én tollam percegése mellett csak a légy zümmögését lehetett volna a teremben hallani, ha lett volna légy. Egy ilyentől sokkot kap az a nyomorult jelölt és vagy összeomlik, vagy megtáltosodik.

Velem az utóbbi történt, az elmondások szerint nagyon nyugodtnak látszva, előbb a normális kérdésekre adtam választ, majd a levélben foglaltakra is, amit úgy fejeztem be, hogy ami a személyemet illető mocskolódásokat illeti, tisztelve a hely és az alkalom méltóságát, egyszerűen nem kívánok reagálni. Ettől az elnök is megnyugodott, hogy kulturáltan kezeltem az ügyet és nem kezdtem el ordibálni. A bizottság visszavonult a kötelező zárt ülésre, titkos szavazással meghozta döntését, amit a titkár az indoklással együtt ismertetett és azt is közölte, hogy javasolják a TMB-nek hogy a sikeres védés alapján a jelöltet nyilvánítsa a történelemtudományok kandidátusává. Megtörtént és megkaptam a minden diplomák között, formájában legkisebb, barna színű oklevelet, ami a képen látszik a lényegesen méretesebb értekezés mellett.

A levélbeli hozzászólás persze nagyon sértette az aspiránsvezetőmet is, aki kiderítette, hogy egy valódi kandidátus nevével visszaélve, egy olyan fickó követte el a herosztrátoszi tettet, aki évekkel korábban, velem együtt volt a felvételi bizottság előtt, de őt elhajtották, és ezért rajtam akart bosszút állni. Hát nem jött be neki, mert szerintem aljasságával még azt az egy-két bizottsági tagot is mellém állította, aki egyébként nem teljesen értett egyet megállapításaimmal.

A következő bejegyzésemben arról adok számot, hogy mi is volt az értekezésben bemutatva és arról hogyan kaptam választ saját kérdéseimre.